Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM134187
Első szerző:	Diószegi Ágnes (belgyógyász)
Cím:	A betegség lefolyását módosító gyógyszeres kezeléssel szerzett tapasztalataink 2-es típusú diabetes mellitusos betegeinknél egy egycentrumos retrospektív vizsgálat eredményei alapján / Diószegi Ágnes, Lőrincz Hajnalka, Molnár Ágnes, Kaluha Judit, Homoródi Nóra, Katona Éva, Harangi Mariann
Dátum:	2025
ISSN:	1217-372X
Megjegyzések:	Bevezetés: Az elmúlt évtizedben egy jelentős paradigmaváltás következett be a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében. A hemoglobin A1c (HbA1c) céltartomány elérése mellett az antidiabetikum-választás egyik fő szempontja a kardiovaszkuláris előny és a nefroprotektív hatás, amelyet a betegség lefolyását módosító, azaz dia betes modyfing drugs (DMD) csoportba tartozó nátrium-glükóz kotranszporter-2 (SGLT-2)-gátlók és a GLP-1-receptoragonisták (GLP-1-RA) adásával érhetünk el. Betegek és módszerek: Retrospektív vizsgálatunkban a 2023. 05. 01. és 2024. 05. 31. között a Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Belgyógyászati Klinika egyik diabetológiai szakrendelésén megforduló betegek adatait dolgoztuk fel. Felmértük a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények jelenlétét (retinopátia, nefropátia, neuropátia, iszkémiás szívbetegség, perifériás artériás érbetegség, stroke, karotisz-sztenózis). Vizsgáltuk, hogy a betegek hány százaléka részesült DMD-terápiában, illetve hogy az elindított DMD-terápia hogyan befolyásolta a HbA1c-értéket, a vesefunkciós és lipid paramétereket, valamint a testtömeg indexet, illetve a gyulladásos markereket. Eredmények: A vizsgálati periódusban szakrendelésünkön 150 2-es típusú cukorbeteget láttunk el, a betegek 82%-a (123 fő) részesült DMD-terápiában. A DMD-terápiában részesülő betegek 29,2% SGLT-2-gátló kezelésben, a 31,7%-a csak GLP-1-RA kezelésben részesült. A betegek 39,1%-a esetén pedig kombináltan SGLT-2-gátló és GLP-1-RA terápiát alkalmaztunk. A kombinált DMD-terápia esetén szignifikánsan csökkent a HbA1c, a testtömeg index, az összkoleszterin szint, az LDL-koleszterin és a C-reaktív fehérje is. Következtetés: Vizsgálatunk is alátámasztja, hogy a 2-es típusú cukorbetegek között jelentős a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények kialakulásnak aránya, ezért esetükben mérlegelendő lehet az SGLT-2-gátló és GLP-1-RA kombinált alkalmazása a kiindulási HbA1c értéktől függetlenül.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk 2-es típusú diabetes mellitus GLP-1-analóg gyulladás kardio-reno-vaszkuláris előny kombinációs kezelés SGLT-2-gátló
Megjelenés:	Diabetologia Hungarica. - 33 : 4 (2025), p. 319-332. -
További szerzők:	Lőrincz Hajnalka (1986-) (biológus) Molnár Ágnes (1972-) (gyógytornász) Kaluha Judit (1987-) (orvos) Homoródi Nóra (1974-) (kardiológus) Katona Éva (1967-) (belgyógyász, diabetológus) Harangi Mariann (1974-) (belgyógyász, endokrinológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM113317
Első szerző:	Lőrincz Hajnalka (biológus)
Cím:	Az organokinek szintjének vizsgálata elhízott 2-es típusú diabéteszes és elhízott nem diabéteszes betegekben / Lőrincz Hajnalka, Ratku Balázs, Csiha Sára, Seres Ildikó, Szabó Zoltán, Katona Éva, Paragh György, Harangi Mariann, Somodi Sándor
Dátum:	2023
ISSN:	1217-372X
Megjegyzések:	Az organokinek expressziójának megváltozása növeli az elhízottak kardiometabolikus kockázatát. A különböző szövetekben expresszált organokinek egymással való kapcsolata nem teljesen tisztázott. Célkitűzés: Tanulmányunkban a szérum afaminszintjének összefüggéseit vizsgáltuk a plazminogénaktivátor- inhibitor-1 (PAI-1) és a retinolkötő fehérje 4 (RBP-4) szintjével, valamint a nagy denzitású lipoprotein (HDL) szubfrakciókkal elhízott 2-es típusú diabéteszes (T2DM) és elhízott nem diabéteszes (NDO) betegekben. Módszerek: Vizsgálatunkba 49 fő egészséges személyt (testtömegindex [BMI]: 24,7?9,1 kg/m2), 106 fő nem diabéteszes elhízottat (NDO; BMI: 42,6?8,1 kg/m2) és 62 fő 2-es típusú diabéteszes (T2DM; BMI: 43,1?9,1 kg/m2) beteget vontunk be. Mindhárom csoport korban és nemben illesztett volt. Az afamin, a PAI-1 és az RBP-4 meghatározása ELISA-val; a HDL-szubfrakciók elválasztása Lipoprint gélelektroforézissel történt. Eredmények: A szérumafamin- és a PAI-1-szint magasabb, míg az RBP-4-szint alacsonyabb volt az NDO és a T2DM csoportban az egészségesekhez képest (p<0,001; p<0,001 és p<0,001). Az afamin a PAI-1-szinttel pozitívan (r=0,21; p=0,002), míg az RBP-4-szinttel negatívan korrelált (r=?0,22; p=0,004). Az afamin a HDL1?5 szubfrakciókkal negatív, a HDL7?10 szubfrakciókkal szoros pozitív korrelációt mutatott. Az említett korrelációk mind az össz, mind az NDO+T2DM csoportban fennálltak. Az afaminszint független előrejelzője a BMI (?=0,214; p<0,001), éhomi glükóz (?=0,291; p<0,001), közepes HDL (?=?0,36; p<0,001) és a kis HDL szubfrakció (?=0,446; p<0,001) volt. Következtetés: Eredményeink alapján az afamin a kardiometabolikus folyamatok súlyosságának egyik fontos kockázati tényezője lehet. Az organokinmintázat összetettsége az elhízással összefüggő metabolikus eltérések változatos spektrumára hívja fel a figyelmet. Köszönetnyilvánítás: A prezentáció elkészítését az NKFIH ? K142273 projekt támogatta.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok idézhető absztrakt folyóiratcikk organokin elhízás 2-es típusú diabetes mellitus
Megjelenés:	Diabetologia Hungarica. - 31 : Supplement 1 (2023), p. 48-49. -
További szerzők:	Ratku Balázs (1985-) (mentőtiszt) Csiha Sára (1985-) (Biológus) Seres Ildikó (1954-) (biokémikus) Szabó Zoltán (1973-) (belgyógyász, kardiológus) Katona Éva (1967-) (belgyógyász, diabetológus) Paragh György (1953-) (belgyógyász) Harangi Mariann (1974-) (belgyógyász, endokrinológus) Somodi Sándor (1977-) (belgyógyász)
Pályázati támogatás:	K142273 OTKA
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: