Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM103974
Első szerző:	Berczi Csaba (urológus, sebész, onkológus)
Cím:	Nyílt és laparoszkópos műtéttel végzett radikális prostatectomiák után kialakult szövődmények összehasonlítása / Berczi Csaba, Dócs János, Flaskó Tibor
Dátum:	2022
ISSN:	0864-8921
Megjegyzések:	Célkitűzés: A vizsgálatban a prosztatatumorok miatt nyílt és laparoszkópos eljárással végzett radikális prostatectomiák utáni szövődmények gyakoriságát tanulmányozták intézetükben. Betegek és módszerek: A tanulmányban a 2015. 01. 01. és 2020. 01. 01. között prosztatadaganat miatt radikális prostatectomián átesett 871 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az 1. csoportba (n: 707) tartozó betegek esetében laparoszkópos, míg a 2. csoportba sorolt betegeknél (n:164) nyílt, retropubikus radikális prostatectomia történt. A betegek átlagos életkora 65,6?6,3 év, míg az átlagos PSA-szint az 13,1?13,0 ng/ml volt. A szövődmények osztályozása során a Clavien?Dindo-féle klasszifikációt használták. Eredmények: A korai posztoperatív szakban az 1. csoportban Clavien?Dindo-szerinti grade 1+2 szövődmény 91 esetben (12,8%) míg grade 3+4 szövődmény 19 betegben (2,6%) alakult ki. A 2. csoportban Clavien?Dindo-szerinti grade 1+2 szövődmény 91 (55,4%) míg Grade 3+4 szövődmény 9 (5,4%) fordult elő. A grade 1+2 szövődmények előfordulása szignifikánsan, (p<0,0001), míg a grade 3+4 komplikációké nem szignifikánsan (p=0,138) bizonyult magasabbnak a nyílt műtétes betegcsoportban. A késői posztoperatív szakban az 1. csoportban Clavien?Dindo-szerinti grade 1+2 szövődmény 11 alkalommal (1,5%) míg grade 3+4 szövődmény 12 betegben (1,7%) alakult ki. A 2. csoportban Clavien?Dindo-szerinti grade 1+2 szövődmény 5 esetben (3,0%) míg grade 3+4 szövődmény 7 alkalommal (4,2%) fordult elő. A késői komplikációk vonatkozásában sem a grade 1+2, sem a grade 3+4 szövődmények tekintetében nem volt szignifikáns különbség az 1. és a 2. csoport között (p=0,346 és p=0,122). Következtetések: Az eredmények alapján megállapítható, hogy a posztoperatív szövődmények lényegesen gyakrabban fordultak elő a nyílt műtéten átesett betegekben. Szignifikáns eltérést azonban csak a korai komplikációk esetében, az enyhébb (grade 1+2) formákban tapasztaltak a két csoport között.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Egészségtudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Magyar Urológia. - 34 : 3 (2022), p. 94-98. -
További szerzők:	Dócs János (1993-) (urológus) Flaskó Tibor (1960-) (urológus)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM088089
Első szerző:	Berczi Csaba (urológus, sebész, onkológus)
Cím:	A radikális prostatectomia előtt alkalmazott neoadjuváns hormonkezelés hatékonysága szervre lokalizált magas rizikójú prosztatadaganatokban / Berczi Csaba, Dócs János, Flaskó Tibor
Dátum:	2020
ISSN:	0864-8921
Megjegyzések:	Cékitűzés: A neoadjuvans hormonkezelés hatékonyságának vizsgálata a klinikailag szervre lokalizált magas rizikójú prosztata tumorok esetében végzett multimodális kezelés során intézetükben. Módszer: A tanulmányban a 1996.01.01 és 2019.01.01. között a klinikailag szervre lokalizált magas rizikójú prosztata daganat miatt radikális prosztatektómián átesett 394 beteg adatai kerültek feldolgozásra. Az 1. csoportba (n: 98) tartozó betegek a műtét előtt neoadjuvans hormonkezelést kaptak. A 2. csoportba sorolt betegek (n:296) nem részesültek hormonkezelésben az operáció előtt. Az 1. csoportban az átlagos életkor 64,6?6,1 év, míg az átlagos PSA szint 32,9?27,1 ng/ml. A 2. csoportban az átlagos életkor 63,8?6,4 év, míg az átlagos PSA szint 25,4?19,6 ng/ml volt. Valamennyi esetben képalkotó vizsgálat történt, mely egyik esetben sem vetette fel lokálisan előrehaladott tumor gyanúját. Eredmények: A szövettani vizsgálat 1. csoportban 36 esetben (36,9%), míg a 2. csoportban 154 alkalommal (52,0%) igazolt lokálisan előrehaladott (pT3) daganatot (p=0,012). Margin pozitivitás az 1. csoportban 18 esetben (18,3%), míg a 2. csoportban 91 betegben (30,7%) fordult elő (p=0,02). A median 56 hónapos utánkövetés alatt az 1. csoportban biokémiai progressziót 19 (19,3%), lokális recidívát 3 (3,0%), míg távoli metasztázist 6 (6,1%) betegben diagnosztizáltak. A 2. csoportban biokémiai progresszió 41 (13,8%), lokális recidíva 8 (2,7%), míg távoli metasztázis 7 (2,3%) esetben fordult elő. Ezen vizsgált mutatókban a két csoport között nem volt szignifikáns eltérés. A tumorspecifikus mortalitás mindkét csoportban 3% volt (p=0,991). Következtetések: Az eredmények alapján a magas rizikójú prostata daganatok esetében a neoadjuváns hormonkezelés szignifikánsan jobb lokális tumorkontrollt biztosított. A későbbi tumorprogresszió és tumorspecifikus túlélés szempontjából a neoadjuváns hormonkezelés nem nyújtott lényeges előnyt. A neoadjuváns hormonkezelést követően nem csökkent szignifikánsan az adjuváns és salvage kezelések száma sem.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Magyar Urológia. - 32 : 2 (2020), p. 53-57. -
További szerzők:	Dócs János (1993-) (urológus) Flaskó Tibor (1960-) (urológus)
Internet cím:	DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: