Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM019229
Első szerző:	Nyilas István (biológus)
Cím:	A Zámi (Hortobágy) szikesek természetvédelmi és tájökológiai értékelése / Nyilas István
Dátum:	2008
Megjegyzések:	A sós és szikes élőhelyek nagymértékben elterjedtek a Kárpát-medencében és elsősorban annak magyarországi síksági tájain. Vizsgálatainkat Közép-Európa legnagyobb összefüggő szikes táján, a Hortobágyon végeztük, ennek is egy unikális részén a Zám-pusztán. A Hortobágy területének nagy részét szolonyeces talajú szikesek borítják, de speciális helyzetben, kis kiterjedésben sós szikeseket (szoloncsákokat is találhatunk igazi halofita vegetációval és állatvilággal. az élőhely jellegzetessége az időszakos vízborítottság kialakulása, a változó vízmélység pedig a morfológiai formáktól függ.A morfológiai formákat helyi térképezéssel és légifotók alapján tanulmányoztuk. A szikes és sós puszták geomorfológiáját hasonlónak találtuk, fő közös jellemzőjük a viszonylag csekély vertikális különbségek (5-40 cm) mellett a formák horizontális kiterjedése több száz méteresek is lehetnek( mezoformák). A szikes területek morfológiájára kialakított nómenklatúrát ( Nyilas I. 1982, 1991) jól tudtuk alkalmazni a sós talajú élőhelyekre is. Továbbiakban talajtani vizsgálatokat végeztünk a területen, tanulmányoztuk a halofita vegetáció összetételét. A halofita vegetáció a sziklanka és a sziklapos formációkban volt jelen. A talajok sótartalma a sziklanka élőhelyeken 0.49-1.62 % között változott, a sziklaposban kisebb volt, mint 0.31 %. Vizsgálataink során 3 sókedvelő növénytársulás összetételét határoztuk meg ( Salicornietum prostrtae, Suaedetum maritimae hungaricum, Limonio-Artemisietum). A talajfauna összetevői közül vizsgáltuk a terület Carabidae faunáját. Részletesen meghatároztuk a Carabidae fauna összetételét a két sós-szikes morfológiai egységben. Szemben a vegetáció összetételével a Carabidae fauna igen gazdagnak bizonyult, kétéves folyamatos talajcsapdázás alatt 28 faj 1109 egyedét észleltük. A területen számos zoológiailag értékes és ritka fajt mutattunk ki (Pogonus peisonis (Ganglbauer, 1892), Anisodactylus poeciloides( Stephens, 1828), Harpalus cupreus (Dejean, 1829), Opecilus kekesiensis ( Nyilas, 1993), Amara (Zezea) tricuspidata ssp. pseudotrenua (Kult, 1946), Microlestes corticallis escorialensis (brisout, 1885)).A Carabidae talajlakó fauna habitatszelekciójának vizsgálatakor kapcsolatokat kerestünk a különböző környezeti faktorok (talajnedvesség,növényzet borítottsága, a talaj sótartalma, A-szint vastagsága, humusztartalom, talaj kémhatása, kicserélhető Na+, a talaj agyagtartalma)és a Carabidae fajok előfordulása között. A kanonikus korrespondencia elemzéssel ( CANOCO) számos összefüggést állapítottunk meg, meghatároztuk a Carabidae fajok előfordulását meghatározó, ebben a környezetben legfontosabb faktorokat ( a talaj sótartalma, humusz- és víztartalma),továbbá számos új megállapítást tehettünk a Carabidae fajok habitat preferenciájára és indikátor értékére. Az eredményeink segítséget nyújtanak a helyes természetvédelmi kezelésben.
Tárgyszavak:	Természettudományok Biológiai tudományok előadáskivonat
Megjelenés:	III. Magyar tájökológiai Konferencia / szerk. Csima Péter, Dublinszki-Boda Brigitta. - p. 74
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: