Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM085705
Első szerző:	Patakné Félegyházi Enikő (geográfus)
Cím:	A Halas-fenék lefűződött medermaradvány üledékanyagának szedimentológiai, mikromineralógiai és palinológiai vizsgálata / Félegyházi Enikő, Tóth Csaba Albert
Dátum:	2003
ISSN:	0209-9004
Megjegyzések:	A Hortobágy felszínét számtalan elhagyott meder szövi át. Az űrfelvételek elemzésével több típusú és több szintben elhelyezkedő medret lehet kimutatni. A Hortobágy legmélyebb vonalában, a Hortobágy-folyó szomszédságában igen erősen feltöltődött, idős, elmocsarasodott egykori medertöredékek követik egymást, melyek nagymértékben különböznek a Tisza maivonalát követő fiatalos lefűződésektől. Ilyenek például a Karcagtól DNy-ra fekvő Kecskés-tó és Csonka-ér, az ÉK-re található Zádor-ér, a Nagyivántól DK-re elterülő Kunkápolnás-mocsár, Darvas-ér, É-ra a Mérges-ér, ezt követően a Halas-fenék, Csécs-mocsár, Kun György-tó, valamint a Tiszaigartól ÉK-re található Hajdú-fenék. Az egyik legszebben kirajzolódó közülük a Zám-pusztán található Halas-fenék. Az 1020 cm-es fúrásmag legalsó, sötét-szürke színű 2 m-es rétegében (1020 és 820 cm között) volt értékelhető pollenanyag. A pollen mennyiségi változása a fenti rétegben egy fokozatosan degradálódó, pusztuló növényzetre utal. Az üledék hideg boreális éghajlaton halmozódott fel, pangó vizes, tavi, majd lápi körülmények között. A kezdetben nedvesebb, enyhébb boreális éghajlat fokozatosan kontinentálissá, szárazzá vált. A tó elláposodott, eltűnt a Myriophyllum, a Nympheae, megjelent a Bryophyta és a Sphagnum. A nyarak aszályossá váltak, amit a lápba betelepülő lápifenyő (Pinus mugo) és közönséges nyír (Betula pendula) is jelez. A luc, a nyír és a fűz eltűnéséből az éghajlat szélsőségesen szárazra fordulására következtethetünk. A fenyők közül az igénytelen, tág ökológiai tűrésű erdei fenyő még állományban maradt, és fenyőligetes sztyepp növénytársulást alkotott, ahol a Gramineae arányának növekedésével xerofil nyílt vegetáció típus vette át az uralmat. A fészkesvirágzatúak közül az üröm (Artemisia) dominanciája a talaj sóháztartásának átalakulását jelzi. A vegetáció összetétele leginkább az eurázsiai kontinentális típusra emlékeztet, elsősorban a sok libatopféle (Chenopodiaceae) és az üröm (Artemisia) miatt.A pollent adó üledék a pollentartalom összetétele alapján a középső-würm egyik melegebb fázisában rakódott le 33 000 és 30 000 év között a Stillfried B(Ausztria), Denekamp(Hollandia), Dunajevo(Északkelet-Európa, Orosz-tábla) interstadiálisban. A szedimentológiai és mikromineralógiai vizsgálati eredmények minden valószínűséggel arra utalnak, hogy a meder nem a Tisza lefűződött meandere, hanem a Sajó vízrendszeréhez tartozott.
Tárgyszavak:	Természettudományok Földtudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk alluvial fan fluvial geomorphology avulsion Tisza river Hungary Hortobágy
Megjelenés:	Acta geographica Debrecina. - 36 : 229 (2003), p. 21-30. -
További szerzők:	Tóth Csaba Albert (1971-) (geográfus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: