Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM123396
Első szerző:	Karkusz Patrik Dániel (filozófus)
Cím:	Leibniziánus aspektusok Charles Bonnet és Denis Diderot természetfilozófiájában / Karkusz Patrik Dániel
Dátum:	2022
ISSN:	2062-3305
Megjegyzések:	Írásomban Leibniz filozófiájának hatását vizsgálom két francia felvilágosodás kori szerző munkájára, azaz Charles Bonnet és Denis Diderot természetfilozófiájára. Leginkább arra koncentrálok, hogyan hatott Leibniz az említett két szerző fajfejlődési elméletére. Először a Leibniz számára oly fontos folytonosság elvének adaptálását mutatom be, amely azt mondja ki, hogy a természetben nincsennek ugrások. Mint látni fogjuk, ez a szemlélet a lények végtelen láncolata elképzelésben élt tovább a felvilágosodás alatt, és alapvetően meghatározta az arról való gondolkodást, hogyan rendezhetők sorrendbe a fajok egyfajta hierarchia nyomán. A XVIII. században úgy vélték, hogy bármely láncszemtől, azaz fajtól, eljuthatunk egy másikig, lépésről-lépésre követve a lánc bizonyos elemeit, anélkül, hogy jelentős minőségi ugrást hajtanánk végre. Az elmélet alátámasztásában központi szerepe volt az édesvízi polipnak, amelyet átmenetként tartottak számon a növény- és állatvilág között, de már megjelenik az ember és majom közötti kapcsolat fontossága is. Mindezt megpróbálom összekapcsolni a preformáció (eleve megformáltság) tannal is, amely Leibniznél korábban leginkább a Teodíceában jelent meg. A folytonosság elve után a világot jellemző tökéletesség és a jelenségeket (fajokat) illető változatosság problémakörének feltárására vállalkozom, szem előtt tartva Leibniz komposszibilitási elvét is. Itt röviden kitérek Bonnet palingenezis elméletére, amely a fajok tökéletesedésének lehetőségét veti fel számunkra, illetve számot vetek a fajok degenerálódásának lehetőségével is. Végezetül pedig az elégséges alap tételének egy új típusú felhasználására mutatok rá Diderotnál, aki ezt a Leibniz által oly annyira kedvelt elvet, a funkcionalitással köti össze: leginkább azon képességek fejlődnek, tehát csak azoknak van meg az elégséges alapja, amely valamely funkciót látnak el az egyén vagy a faj életének szempontjából.
Tárgyszavak:	Bölcsészettudományok Filozófiai tudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk francia felvilágosodás preformáció természetfilozófia elégséges alap elve
Megjelenés:	Nagyerdei Almanach. - 12 : 24 (2022), p. 67-83. -
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: