Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM125757
Első szerző:	Novák Tibor (geográfus)
Cím:	A talaj, mint tájtörténeti archívum / Novák Tibor József
Dátum:	2024
Megjegyzések:	A tanulmányban néhány olyan műterméket (potenciálisan régészeti anyagot) tartalmazó antropogén talajszelvény ismertetésén keresztül mutattam be a talajok tájtörténeti archívumként betöltött funkciójának jelentőségét, amelyek a jelenlegitől nyilvánvalóan eltérő tájhasználat, felszínborítás vagy környezetállapot nyomairól árulkodnak. Rámutattam, hogy a korábbi erőteljes antropogén hatások során talajba, talajfelszínre került műtermékek jelentősége, helyzetének változása a későbbi talajfejlődés során számos lokális, topográfiai, biológiai tényezőtől függ. Az antropogén talajképződési folyamatokat Howard (2017) munkája alapján két nagy csoportba sorolhatjuk. Metapedogenetikus antropogén talajokról akkor beszélhetünk, ha a természetes talajfejlődés a talajba kevert antropogén eredetű anyagok révén átalakul, módosul, de lényegében a korábban kialakult talajon folytatódik. A síkfőkúti talajszelvény erre szolgáltat példát, ahol a jelentős műtermék-tartalom, és a módosult feltalajszint ellenére lényegében a természetes talajfejlődés folytatódott. A műtermék itt elsősorban a kezdetleges építési technikák által létrehozott építőanyagok maradékából (patics, faszén) áll, a folyamatot, amely során ezek a talaj mélyebb szintjeibe kerülnek, miközben a talajfejlődés (humuszosodás, kilúgzás, agyagbemosódás) folytatódik Fiedler (2001) alapján kultoturbációnak nevezhetjük. Neopedogenetikus antropogén talajoknak nevezhetjük viszont azokat a talajokat, ahol a korábbi talajképződési folyamatokat a ráhelyezett antropogén szubsztrát (a fenti analógia alapján: technoszuprapozíció) teljesen lezárja, a talajfejlődés a ráhelyezett antropogén anyag felszínén indul újra. A mészégető boksák környékét beborító, helyenként 100 cm-t megközelítő vastagságú cementált törmelék felszínén létrejött talajok ez utóbbira szolgáltatnak példákat. Mészégető kemencék feltárására, leírására más tájakról a régészeti irodalomból is ismerünk említéseket (Honti et al. 2020), ahol azonban elsősorban a kemencék, mint objektumok, és nem a környezetükben átalakult talajok állnak a kutatások középpontjában. A hasonló hagyományos kisipari (mészégetés, szénégetés) tevékenységek tartós talajtani hatásáról is vannak beszámolók (Zanutel et al. 2022, Ku?cera 2023) európai területekről. Egyes szerzők (Lasota et al. 2020) kiemelik az ily módon átalakult talajok jelentette eltérő geokémiai környezet biodiverzitásra gyakorolt hatását is, ritka, mészkedvelő növényfajok előfordulásában. A bükki esettanulmányokkal, példákkal szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy a talaj, mint természet- és tájtörténeti archívum (Ackermann et al. 2015, Kluiving et al. 2015) rendkívül jó lehetőséget nyújtana a környezeti nevelésben, oktatásban is arra, hogy a társadalom és a természeti folyamatok együttes tájformálásának komplexitását bemutassuk, érzékeltessük. Ezeknek a bélyegeknek, mint a táj, és a talaj emlékezetének (Targulian & Goryachkin 2004, Targulian & Bronnikova 2019) a védelme, megőrzése és szakszerű interpretációja ugyanakkor egyelőre nem tudott beépülni a társadalom szélesebb köreit megszólító információs anyagok többségébe.
ISBN:	9789638948342
Tárgyszavak:	Természettudományok Földtudományok előadáskivonat könyvrészlet metapedogenezis neopedogenezis mészégetés antropogén talaj tájtörténet
Megjelenés:	Tájtörténeti kutatások / szerk. Módosné Bugyi Ildikó. - p. 296-301. -
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: