Összesen 1 találat.
#/oldal:
Részletezés:
Rendezés:

1.

001-es BibID:BIBFORM001120
Első szerző:Fézer Tamás (jogász)
Cím:A természetjogi gondolkodás fejlődése és hatása a személyiségi jogi elméletekre [elektronikus dokumentum] / Fézer Tamás
Dátum:2004
ISSN:1588-080X
Megjegyzések:Leírás a nyitó képernyőről, 2009.02.16.
A természetjogi elméletek kezdetben metafizikai töltése bármennyire is inkább misztikus mintsem realisztikus érzéseket sugallt, napjaink jogi gondolkodásának is fő irányvonalát képezi a természetjog. A történeti fejlődésen és a történelem eseményein végigtekintve elmondható, hogy a pozitív jog ember alkotta jog, így megszövegezői azonosak azokkal, akikre alkalmazni kívánják szabályait. Egy értékmentes társadalomban született jogszabályok legyenek bármennyire is körülbástyázva a megalkotásukat és kihirdetésüket körülölelő eljárásjogi garanciák halmazával, szükségszerűen előbb vagy utóbb ellentétbe kerülnek az emberek többsége által elfogadott morállal, erkölcsiséggel. A jog elsődleges feladata, hogy a társadalmi folyamatokat békés mederbe terelje, az együttélést az emberek gondolatvilágában élő ideális természeti állapothoz közelítse. Annak érdekében, hogy az állam szerepe ne önkényúri szereppé, hanem patrónusivá váljon, az szükségeltetik, hogy a személyiség szabad kibontakozásához szükséges jogokat jogszabályaiban elismerje és védelemben részesítse. Napjainkban talán könnyen megoldható probléma a személyiséget alkotó jogosultságok kérdése, hiszen a nemzetközi kapcsolatok dimenziójában számos egyezmény rögzíti azokat, és ezen egyezményeknek szinte valamennyi állam aláírója és alkalmazója. A természeti törvényt ezzel mégsem ragadtuk meg, mégsem materializáltuk. Az emberi jogok deklarálásával és kodifikálásával csak egy szeletét találtuk meg a természeti törvény szabályainak. Ha valamennyi értéket, mely társadalmunkat jellemzi és alkotja képesek lennénk konkrét szabályok formájába önteni, akkor bíróságokra és hús-vér ítészekre sem lenne szükségünk. A természetjog mai üzenete és indoka az emberek felett ítélő bíró példájával hozható közelebb. Csak az ember képes megítélni a többi ember cselekedetét. Ez nem jelenti, hogy a bíró lényegileg valamivel más vagy több lenne azoknál, akiken ítélkezik, de mindenképpen higgadt kívülálló, aki emberi mivoltából következően és veleszületett természetes erkölcsiségének birtoklásával felvértezve képes az állam patrónusi feladatának megvalósítását előmozdítani.
Hozzáférés: World Wide Web
Tárgyszavak:Társadalomtudományok Állam- és jogtudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
személyiségi jogi elméletek
Megjelenés:Jogelméleti szemle [elektronikus dokumentum]. - 3 (2004), p. 1-13. -
Internet cím:elektronikus változat
elektronikus változat
Borító:
Rekordok letöltése1