Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM062525
Első szerző:	Kovács Klára (oktatáskutató, szociológus)
Cím:	A sportolás mint támogató faktor a felsőoktatásban / Kovács Klára
Dátum:	2015
Megjelenés:	Debrecen : CHERD-H, 2015
Terjedelem:	267 p.
Megjegyzések:	(Oktatáskutatók könyvtára, 2064-9312 ; 2.) Könyvemben arra vállalkoztam, hogy feltérképezzem a partiumi hallgatók sportolási szokásait, s meghatározzam milyen társadalmi, társas-környezeti és intézményi tényezők befolyásolják ezeket, illetve hogy milyen hatással vannak a sportolási szokások mint védő- és támogató faktor a hallgatók egészség-magatartására, valamint rezilienciájára, egészségük önértékelésére, szubjektív jóllétére mint a hallgatói jóllét indikátoraira és tanulmányi eredményességükre. Az elemzésekhez a HERD kutatás magyar-román határ menti régióban végzett kérdőíves felméréséből származó adatbázist használtam fel (N=2619). A sportolási szokások mentén négy hallgatói csoport különült el: 1. az élménykereső versenysportolók, 2. a rendszeres, rekreációs szabadidő-sportolók, 3. az alkalmi, társak kedvéért sportolók és 4. a nem sportolók. A férfiak és a romániaiak versenyszerűen vagy alkalomszerűen, a nők szabadidejükben sportolnak vagy nem sportolnak, a magyarországiak pedig szabadidejükben. Bourdieu tőke- és habituselméletéhez kapcsolódóan egyik klasszikus, osztályspecifikus társadalmi háttérváltozónak (a kulturális és gazdasági tőkének, illetve a család támogatásának mint tőkének, a lakóhelynek) sincs szerepe a hallgatók sportolási szokásaiban. Ezen kívül a versenysportolást valószínűsíti még a sportoló szülők, testvérek, legjobb barát és középiskolai tanár(ok), mint követendő példák. A rendszeres, rekreációs szabadidő-sportolók közé nagyobb eséllyel kerül be egy vallásos, közösségorientált vagy sportos-elitista, civil kezdeményező miliővel, sportoló partnerrel és legjobb baráttal jellemezhető hallgató, míg az alkalmi sportoláshoz az egyetemi oktatók sporttevékenysége járul hozzá. A káros egészség-magatartási formák kerülését mint a nem tanulmányi eredményesség dimenzióit vizsgálva azt tapasztathattuk, hogy a versenysportolók a legkevésbé eredményesek: nagyobb arányban találhatunk köztük rendszeresen alkoholt fogyasztókat és a drogot már kipróbálókat, így ezek tekintetében rizikófaktornak számít a versenysportolás. Azonban kevésbé jellemző rájuk a depressziós tünetek előfordulása, tehát csak ezzel szemben funkcionál védőfaktorként. Azt láthatjuk, hogy a rendszeres testmozgás támogató faktorként hozzájárul az egészség mindhárom dimenziójához: a fizikai egészség önértékeléséhez, a mentális jólléthez és a társas kapcsolatokhoz, elégedettséggel és boldogsággal tölti el a hallgatókat, így összességében is rendszeresen sportoló diákok magasabb hallgatói jólléttel jellemezhetők. A tanulmányi karrierre vonatkozó elemzési eredmények azt mutatják, hogy két felsőoktatási eredményességi komponens kivételével a verseny- és szabadidő-sportolók érték el a legmagasabb pontszámokat. A komplex eredményességi mutatóra gyakorolt társadalmi tényezők közül a lelki rugalmasságnak van a legnagyobb hatása, ez után a szabadidő-sportolás befolyásoló ereje a legmagasabb, s szintén pozitív hatása van a versenysportolásnak a hagyományos társadalmi háttérváltozók hatásának kontrollálása mellett. Azonban meglepő eredmény, hogy a szubjektív jóllétnek negatív hatása van a tanulmányi eredményességre. A sportolás támogató funkciója abban is tetten érhető, hogy a sportoló hallgatók elkötelezettebbek a tanulmányok és a munka iránt is, értelmesebbnek tartják tanulmányaikat.
ISBN:	978-963-473-810-7
Tárgyszavak:	Bölcsészettudományok Neveléstudományok monográfia Sport Eredményesség Felsőoktatás Jóllét Egészségmagatartás
További szerzők:	Oktatáskutatók könyvtára
Pályázati támogatás:	TÁMOP 4.2.2.B-15/1/KONV-2015- 0001 TÁMOP
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: