Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM108119
Első szerző:	Kiss Dóra (vegyészmérnök, élelmiszerbiztonsági és -minőségi mérnök)
Cím:	Élelmiszerek és takarmányok fehérjetartalmának meghatározása fotometriás módszerekkel / Kiss Dóra, Juhászné Tóth Réka, Csapó János
Dátum:	2021
Megjegyzések:	A fehérjék a takarmányok és az élelmiszerek egyik legfontosabb és legdrágább makrokomponensei. Az aminosavak a természetben szabadon aránylag kis mennyiségben fordulnak elő, a fehérjékben kötötten azonban kimagasló jelentőségűek az élő szervezetek számára. A heterotróf élőlények legfőbb aminosav-forrása a táplálékokkal bejuttatott fehérjék lebontásából származik. Kiemelkedő szerepük miatt, a fehérjék és az aminosavak mennyiségi és minőségi meghatározása különösen fontos. A kutatásunk témája gyors analitikai módszerek kidolgozása élelmiszerek fehérjetartalmának és a fehérje aminosav-összetételének meghatározására. A téma jelentősége abban áll, hogy a vizsgálatok nem igényelnek drága célműszereket, hanem egy UV-Vis (ultraibolya-látható) tartományban mérő spektrofotométerrel a méréseket meg lehet valósítani. Jelen pillanatban a fehérjetartalmat már több módszerrel tudjuk mérni, és előrehaladott állapotban vannak a fotometriás aminosav analitikai vizsgálatok is. Eddigi vizsgálataink során a búza, a kukorica, a szója és a napraforgó növények magjainak fehérjetartalmát határoztuk meg Kjeldahl-, Biuret-, illetve Nessler-módszerekkel. A legtöbb laboratóriumban a fehérjetartalom meghatározását Kjeldahl-módszerrel végzik, illetve a Kjeldahl-módszeren alapuló automata készülékekkel, ezért a mi esetünkben is ezen vizsgálat eredményei szolgáltak hasonlítási alapként. A másik két általunk használt módszer spektrofotometriás mérésen alapszik, amely alapjában véve gyors és pontos mérést tesz lehetővé. Ezen mérésekhez azonban a minták előkészítése igen hosszadalmas és összetett, ezért használtuk a Kjeldahl-féle roncsolást a minták előkészítésére. Az adatok alapján elmondható, hogy a búza és a kukorica esetében mért eredmények megfelelnek azok átlagos fehérjetartalmának. A szója esetében szinte teljes egyezést mutatnak a termék csomagolásán feltüntetett értékkel, míg a napraforgónál a kapott alacsony fehérjetartalmat az eredményezte, hogy a napraforgót héjastól daráltuk le. Összességében 134 elmondható, hogy vizsgálataink sikerrel zárultak. A két spektrofotometriás módszert a Kjeldahl-módszerhez hasonlítva, megközelítőleg azonos eredményeket kaptunk, a mérési eredmények között a legtöbb esetben nem volt szignifikáns különbség.
ISBN:	978-615-81991-1-7
Tárgyszavak:	Agrártudományok Élelmiszertudományok előadáskivonat könyvrészlet fehérjemeghatározás spektrofotométer Kjeldahl módszer Biuret Nessler
Megjelenés:	XXIV. Tavaszi Szél Konferencia 2021: Tanulmánykötet I. / szerk. Molnár Dániel, Molnár Dóra. - p. 133-143. -
További szerzők:	Juhászné Tóth Réka (1992-) (élelmiszerbiztonsági és -minőségi mérnök) Csapó János (1950-) (agrármérnök)
Pályázati támogatás:	EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017-00008 EFOP-VEKOP
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: