Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM111315
Első szerző:	Harangi Mariann (belgyógyász, endokrinológus)
Cím:	A dipeptidil-peptidáz-4-gátlók szerepe a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében napjainkban / Harangi Mariann, Tóth Nóra, Katona Éva
Dátum:	2023
ISSN:	1217-372X
Megjegyzések:	A dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) az inkretinrendszer szabályozásának kulcsszereplője, mivel képes katalitikusan inaktiválni a glükagonszerű peptid-1-et (GLP-1) és a glükózdependens inzulinotróp peptidet. A DPP-4-gátlókat széles körben alkalmazzák 2-es típusú diabétesz (T2DM) kezelésére a mellékhatások, köztük a hipoglikémia kialakulásának alacsony kockázata miatt. A DPP-4-gátlók közül öt (szitagliptin, vildagliptin, alogliptin, szaxagliptin és linagliptin) alkalmazását hagyták jóvá a hatóságok, melyek hazánkban is elérhetőek. Bár a preklinikai vizsgálatok a DPP-4-gátlók kifejezett terápiás potenciálját igazolták kardiovaszkuláris megbetegedésekben, minden, a DPP-4-gátlókkal elvégzett hosszú távú kardiovaszkuláris biztonságossági tanulmány non-inferioritást támasztott alá a major kardiovaszkuláris végpontok tekintetében. Ezzel szemben a legújabb gyógyszercsoportok, köztük a nátrium-glükóz transzporter-2 (SGLT-2)-gátlók és a GLP-1-receptoragonisták, csökkentették a major kardiovaszkuláris események kialakulásának kockázatát. Ezért az utóbbi években a DPP-4-gátlók szerepe módosult; ezeket a szereket második vonalbeli szerként ajánlják alkalmazni metforminnal, illetve SGLT-2-gátlóval kombinálva a glikémiás kontroll hatékonyságának növelése céljából, különösen krónikus vesebetegségben szenvedő és idős T2DM-es betegek esetén. Összességében a DPP-4-gátlók biztonságos, költséghatékony orális vércukorcsökkentő szerek, melyeknek továbbra is helye van a T2DM-es betegek kezelésében, és alkalmazásukkal széles körű tapasztalattal rendelkezünk.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk 2-es típusú diabetes mellitus dipeptidil-peptidáz-4-gátlók kardiovaszkuláris prevenció
Megjelenés:	Diabetologia Hungarica. - Különlenyomat (2023), p. 5-12. -
További szerzők:	Tóth Nóra (1994-) (orvos) Katona Éva (1967-) (belgyógyász, diabetológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM113317
Első szerző:	Lőrincz Hajnalka (biológus)
Cím:	Az organokinek szintjének vizsgálata elhízott 2-es típusú diabéteszes és elhízott nem diabéteszes betegekben / Lőrincz Hajnalka, Ratku Balázs, Csiha Sára, Seres Ildikó, Szabó Zoltán, Katona Éva, Paragh György, Harangi Mariann, Somodi Sándor
Dátum:	2023
ISSN:	1217-372X
Megjegyzések:	Az organokinek expressziójának megváltozása növeli az elhízottak kardiometabolikus kockázatát. A különböző szövetekben expresszált organokinek egymással való kapcsolata nem teljesen tisztázott. Célkitűzés: Tanulmányunkban a szérum afaminszintjének összefüggéseit vizsgáltuk a plazminogénaktivátor- inhibitor-1 (PAI-1) és a retinolkötő fehérje 4 (RBP-4) szintjével, valamint a nagy denzitású lipoprotein (HDL) szubfrakciókkal elhízott 2-es típusú diabéteszes (T2DM) és elhízott nem diabéteszes (NDO) betegekben. Módszerek: Vizsgálatunkba 49 fő egészséges személyt (testtömegindex [BMI]: 24,7?9,1 kg/m2), 106 fő nem diabéteszes elhízottat (NDO; BMI: 42,6?8,1 kg/m2) és 62 fő 2-es típusú diabéteszes (T2DM; BMI: 43,1?9,1 kg/m2) beteget vontunk be. Mindhárom csoport korban és nemben illesztett volt. Az afamin, a PAI-1 és az RBP-4 meghatározása ELISA-val; a HDL-szubfrakciók elválasztása Lipoprint gélelektroforézissel történt. Eredmények: A szérumafamin- és a PAI-1-szint magasabb, míg az RBP-4-szint alacsonyabb volt az NDO és a T2DM csoportban az egészségesekhez képest (p<0,001; p<0,001 és p<0,001). Az afamin a PAI-1-szinttel pozitívan (r=0,21; p=0,002), míg az RBP-4-szinttel negatívan korrelált (r=?0,22; p=0,004). Az afamin a HDL1?5 szubfrakciókkal negatív, a HDL7?10 szubfrakciókkal szoros pozitív korrelációt mutatott. Az említett korrelációk mind az össz, mind az NDO+T2DM csoportban fennálltak. Az afaminszint független előrejelzője a BMI (?=0,214; p<0,001), éhomi glükóz (?=0,291; p<0,001), közepes HDL (?=?0,36; p<0,001) és a kis HDL szubfrakció (?=0,446; p<0,001) volt. Következtetés: Eredményeink alapján az afamin a kardiometabolikus folyamatok súlyosságának egyik fontos kockázati tényezője lehet. Az organokinmintázat összetettsége az elhízással összefüggő metabolikus eltérések változatos spektrumára hívja fel a figyelmet. Köszönetnyilvánítás: A prezentáció elkészítését az NKFIH ? K142273 projekt támogatta.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok idézhető absztrakt folyóiratcikk organokin elhízás 2-es típusú diabetes mellitus
Megjelenés:	Diabetologia Hungarica. - 31 : Supplement 1 (2023), p. 48-49. -
További szerzők:	Ratku Balázs (1985-) (mentőtiszt) Csiha Sára (1985-) (Biológus) Seres Ildikó (1954-) (biokémikus) Szabó Zoltán (1973-) (belgyógyász, kardiológus) Katona Éva (1967-) (belgyógyász, diabetológus) Paragh György (1953-) (belgyógyász) Harangi Mariann (1974-) (belgyógyász, endokrinológus) Somodi Sándor (1977-) (belgyógyász)
Pályázati támogatás:	K142273 OTKA
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM113322
Első szerző:	Sztanek Ferenc (orvos)
Cím:	Az LDL- és HDL-szubfrakciók változásai a GLP-1-receptoragonista szemaglutidkezelés hatására 2-es típusú cukorbetegségben / Sztanek Ferenc, Tóth László, Molnár Ágnes, Csiha Sára, Szentpéteri Anita, Lőrincz Hajnalka, Nagy Attila Csaba, Paragh György, Harangi Mariann
Dátum:	2023
ISSN:	1217-372X
Megjegyzések:	A 2-es típusú cukorbetegségben (T2DM) az inzulinrezisztencia és az elhízás, valamint a kóros lipideltérések között szoros összefüggés áll fenn. A hatékony testsúlycsökkentés, a megfelelő vércukor- és lipidkontroll jelentősen csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot T2DM-ben. A heti egyszeri adagolású GLP-1-receptoragonista szemaglutid glükózdependens módon csökkenti a vércukorszintet, stimulálja az endogén inzulinelválasztást, a testsúlycsökkentés és az érelmeszesedés szempontjából kedvező hatásai is bizonyítottak. Korábbi vizsgálatok eredményei alapján a szemaglutid kedvező hatást gyakorolt a lipideltérésekre is. Az érelmeszesedés szempontjából lényeges LDL- és HDL-szubfrakciók meghatározásával eddig csak kevés vizsgálat történt. Vizsgálatunkba 17, metforminmonoterápián lévő T2DMes beteget vontunk be, akiknél a titrálási szakaszt követően heti 1 mg szemaglutidot alkalmaztunk szubkután injekció formájában. A betegeknél beválasztásakor az átlagos HbA1c 8,2?1,7%, az átlagos testsúly 103,3?28,1 kg és a cukorbetegség fennállása átlagosan 9?5,1 év volt. A terápia elkezdését követően 6 hónap és 12 hónap múlva értékeltük a testsúlyváltozást, a lipid- és szénhidrát-anyagcserét jellemző paramétereket. Az lipid-szubfrakciókat poliakrilamid gélelektroforézissel határoztuk meg (LipoprintSystem, Quantimetrix Corp. CA, USA). Egy év alatt a betegek testsúlya szignifikánsan csökkent (103,7?28,1 vs. 96,2?29,3 kg/m2, p<0,01). Jelentősen csökkent a HbA1c (8,2?1,7 vs. 6,6?1,0%, p<0,01), az összkoleszterin (5,4?1,4 vs. 4,8?1 mmol/l, p<0,05), a non-HDL (3,9?0,9 vs. 3,4?0,8 mmol/l, p<0,01) és az LDL-koleszterin szintje (3,1?0,9 vs. 2,8?0,9, p<0,01), szignifikánsan nőtt a HDL-koleszterin (1,25?0,3 vs. 1,43?0,4, p<0,01). A lipid- szubfrakciók közül a kis denz LDL koncentrációjának csökkenése (p<0,05), az átlagos LDL-méret növekedése (p<0,01) és a nagy HDL-szubfrakciójának növekedése (p<0,01) mellett a közepes és kis HDL-szubfrakciók is megemelkedtek (p<0,05). A GLP-1-receptoragonista szemaglutidkezelés jelentősen csökkenti a testsúlyt, javítja a szénhidrátháztartást, kedvezően befolyásolja a lipidparamétereket T2DM-ben, ezáltal az érelmeszesedés progresszióját is gátolhatja.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok idézhető absztrakt folyóiratcikk atherosclerosis 2-es típusú diabetes mellitus szemaglutid GLP-1-receptor agonista elhízás lipidek
Megjelenés:	Diabetologia Hungarica. - 31 : Supplement 1 (2023), p. 71-72. -
További szerzők:	Tóth László (1997-) (orvos) Molnár Ágnes (1972-) (gyógytornász) Csiha Sára (1985-) (Biológus) Szentpéteri Anita (1988-) (biológus) Lőrincz Hajnalka (1986-) (biológus) Nagy Attila Csaba (1981-) (megelőző orvostan és népegészségtan szakorvos, epidemiológus) Paragh György (1953-) (belgyógyász) Harangi Mariann (1974-) (belgyógyász, endokrinológus)
Internet cím:	DOI Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: