CCL

Összesen 2 találat.
#/oldal:
Részletezés:
Rendezés:

1.

001-es BibID:BIBFORM073774
Első szerző:Péter Szabina (filozófus, esztéta)
Cím:Ideiglenes autonóm tűnődések : Kiasztikus olvasatok Ai Weiwei munkásságának mentén / Péter Szabina
Dátum:2015
ISSN:2498-731X
Megjegyzések:Írásomban a performansz-művészet és a performatív objektum által létrehozott, a művész, a mű és a befogadó közötti megváltozott viszony artikulálására teszek kísérletet többek között egy kortárs kínai művész, Ai Weiwei művészeti tevékenységének elemzésével, valamint Gilles Deleuze, Hakim Bey, Maud Hagelstein és Jacques Rancière a témában adekvát filozófiai töprengéseinek megidézésével.
Tárgyszavak:Bölcsészettudományok Filozófiai tudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
Hakim Bey
Jacques Rancière
Gilles Deleuze
huszadik századi francia filozófia
Megjelenés:Performa. - 2015 : 1 (2015), p. 1-15. -
Internet cím:Szerző által megadott URL
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:

2.

001-es BibID:BIBFORM073773
Első szerző:Péter Szabina (filozófus, esztéta)
Cím:Képhatársértések / Péter Szabina
Dátum:2015
ISSN:2498-731X
Megjegyzések:A 20. századi és a kortárs művészet területén rendre hangsúlyos szereppel bír a mű performatív jellege. Például akkor, ha egy műalkotás tetszőleges viszonyban áll a cselekvéssel és megköveteli, hogy a művész vagy a néző jelenléte aktiválja azt; illetve ha közvetlenül utal arra a cselekvésre vagy processzusra, amelybe illeszkedik, és amelyből létrejött. Ebben az értelemben a performativitás hozzáadott értékként járul a műalkotáshoz. E gondolatból kiindulva mindenképp izgalmas területnek tűnik a kérészéletű és egyszeri performanszok fotó- illetve videó dokumentációinak aszerint történő vizsgálata, hogy a performansz-művészet keretein belül létrejövő események különböző médiumokon való rögzítése mennyiben módosítja azokat. E művészeti apparátusoknak köszönhetően az utókornak hozzáférhetővé váltak ezek a művek, noha azok befogadási folyamata - legalábbis jelen vizsgálódás szerint - mindenképp módosul. Roland Barthes Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról című művében kifejti, hogy a fénykép mindig láthatatlan; bármit mutat, bárhogyan, soha nem a fényképet látjuk. Spectatorként a fotográfián a lét birtoklásával szembesülhetünk, azzal, ahogy a fotográfia az alanyt tárggyá alakítja, jelen esetben múzeumi tárggyá - gondoljunk például a bécsi akcionizmus radikális alkotóinak egyikére, Günter Brus munkáinak, vagy Chris Burden az élet és a halál mezsgyéjén lavírozó akcióinak dokumentációira , melyek úgy hatoltak eme események spectrumába, mint egy sebészeti beavatkozás.
Tárgyszavak:Bölcsészettudományok Filozófiai tudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
huszadik századi vizuális művészet
Roland Barthes
Gilles Deleuze
Megjelenés:Performa. - 2015 : 2 (2015), p. 12-29. -
Internet cím:Szerző által megadott URL
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Rekordok letöltése1