Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:

BIBFORM077418

Első szerző:

Cím:

Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János,

Dátum:

2018

Megjelenés:

Utánközlés / Másodközlés

Megjegyzések:

Célkitűzés: A betegek orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos perzisztenciája irodalmi adatok szerint a terápia második évében nem éri el a 30%-ot. Mindennapi benyomásaink szerint ennél lényegesen magasabb a betegek perzisztenciája. Elsődleges célunk a frissen gondozásba vett és orális biszfoszfonátot kapó betegek perzisztenciájának, másodlagos célunk a biszfoszfonát perzisztencia és a BMD változások összefüggésének, harmadlagos célunk a gyógyszer elhagyások okainak vizsgálata volt. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai Osztályának adatbázisából 2013. január 1 - 2015. december 31. között frissen gondozásba vett osteoporosisos betegeink közül random módon 146 heti biszfoszfonát szedőt választottunk ki. Adataikat statisztikailag elemeztük, meghatároztuk a gyógyszerek összesített perzisztenciáját, az elhagyások okait és összefüggést kerestünk a perzisztencia hossza és a BMD változások között. Csak azokat a betegeket megtartva, akiknek legalább 2 DEXA vizsgálata volt, és több mint 2 hónapig szedett gyógyszert, 132 beteg adatait elemeztük. Eredmények: A feldolgozott betegek között a nő/férfi arány 122/10 volt. 115 beteg orális alendronát, 17 beteg rizedronát kezelést kezdett. Az adatgyűjtés 2016 november 15-i lezárásáig a 77 beteg fejezte be a gyógyszerszedést a megfigyelési időszak vége előtt, de ezek közül csak 8 az utolsó DEXA-vizsgálata előtt, 69 az utolsó DEXA-vizsgálata után. A gyógyszerszedés leállításának indoka 24 esetben mellékhatás, 21 esetben a kezelőorvos döntése, 2 esetben fogászati beavatkozás és 30 esetben a beteg önkényes döntése alapján történt. A gyógyszerszedés átlagos hossza 24,7 hónap volt. A betegek gyógyszer túlélési görbéinek elemzése során megállapítható volt, hogy az első év végén hirtelen csökkenés lép fel a perzisztenciában, de még mindig az irodalomban ismert arány felett marad. A betegeket felosztva két csoportra aszerint, hogy BMD illetve T-score változásuk a medián feletti vagy az alatti, a gyógyszerek túlélési görbéje szignifikánsan különbözött. A csontsűrűség relatív vagy abszolút változása általános lineáris modell szerint nem függött szignifikánsan sem a kortól, sem attól, hogy a DEXA-k között eltelt idő milyen hányadában szedtek gyógyszert. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az orális, hetente szedendő biszfoszfonátok gyógyszer túlélése a való életben jelentősen különbözik az irodalmi adatoktól, azoknál kedvezőbb. A gyógyszerek elhagyásának okai között kevesebb, mint 40% szerepel az önkényes elhagyás, ennél lényegesen gyakoribb a gyógyszerszedés mellékhatások miatti vagy orvosi tanácsra történő abbahagyása.
Csordás Andrea: Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból

Tárgyszavak:

Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban

Megjelenés:

Osteologiai Közlemények. - 26 : 1-2 (2018), p. 18-21. -

További szerzők:

Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)

Internet cím:

Szerző által megadott URL
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat

Lásd még:

Utánközlés (1)

Borító:

Saját polcon:

001-es BibID:

BIBFORM072981

Első szerző:

Csordás Andrea

Cím:

Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János

Dátum:

2017

Megjegyzések:

Célkitűzés: A betegek orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos perzisztenciája irodalmi adatok szerint a terápia második évében nem éri el a 30%-ot. Mindennapi benyomásaink szerint ennél lényegesen magasabb a betegek perzisztenciája. Elsődleges célunk a frissen gondozásba vett és orális biszfoszfonátot kapó betegek perzisztenciájának, másodlagos célunk a biszfoszfonát perzisztencia és a BMD változások összefüggésének, harmadlagos célunk a gyógyszer elhagyások okainak vizsgálata volt.Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai Osztályának adatbázisából 2013. január 1 ? 2015. december 31. között frissen gondozásba vett osteoporosisos betegeink közül random módon 146 heti biszfoszfonát szedőt választottunk ki. Adataikat statisztikailag elemeztük, meghatároztuk a gyógyszerek összesített perzisztenciáját, az elhagyások okait és összefüggést kerestünk a perzisztencia hossza és a BMD változások között. Csak azokat a betegeket megtartva, akiknek legalább 2 DEXA vizsgálata volt, és több mint 2 hónapig szedett gyógyszert, 132 beteg adatait elemeztük.Eredmények: A feldolgozott betegek között a nő/férfi arány 122/10 volt. 115 beteg orális alendronát, 17 beteg rizedronát kezelést kezdett. Az adatgyüjtés 2016 november 15-i lezárásáig a 77 beteg fejezte be a gyógyszerszedést a megfigyelési időszak vége előtt, de ezek közül csak 8 az utolsó DEXA-vizsgálata előtt, 69 az utolsó DEXA- vizsgálata után. A gyógyszerszedés leállításának indoka 24 esetben mellékhatás, 21 esetben a kezelőorvos döntése, 2 esetben fogászati beavatkozás és 30 esetben a beteg önkényes döntése alapján történt. A gyógyszerszedés átlagos hossza 24,7 hónap volt. A betegek gyógyszer túlélési görbéinek elemzése során megállapítható volt, hogy az első év végén hirtelen csökkenés lép fel a perzisztenciában, de még mindig az irodalomban ismert arány felett marad. A betegeket felosztva két csoportra aszerint, hogy BMD illetve T-score változásuk a medián feletti vagy az alatti, a gyógyszerek túlélési görbéje szignifikánsan különbözött. A csontsűrűség relatív vagy abszolút változása általános lineáris modell szerint nem függött szignifikánsan sem a kortól, sem attól, hogy a DEXA-k között eltelt idő milyen hányadában szedtek gyógyszert.Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az orális, hetente szedendő biszfoszfonátok gyógyszer túlélése a való életben jelentősen különbözik az irodalmi adatoktól, azoknál kedvezőbb. A gyógyszerek elhagyásának okai között kevesebb, mint 40% szerepel az önkényes elhagyás, ennél lényegesen gyakoribb a gyógyszerszedés mellékhatások miatti vagy orvosi tanácsra történő abbahagyása.
Csordás Andrea: Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból

Tárgyszavak:

Orvostudományok Elméleti orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban

Megjelenés:

Osteologiai Közlemények. - 2017 : 3-4 (2017), p. 1-4. -

További szerzők:

Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)

Internet cím:

Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat

Lásd még:

Egyéb kapcsolat (1)

Borító:

Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM072980
Első szerző:	Csordás Andrea
Cím:	A szoros kontroll, mint új terápiás stratégia az osteoporosisos betegek kezelésében / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János
Dátum:	2017
Megjegyzések:	Bevezetés, előzmények. Az osteoporosis kezelésének alapja a megfelelő kalcium és D3-vitamin bevitel mellett arendszeres fizikai aktivitás és a speciális antiporotikus terápia alkalmazása. A terápia hatékonysága legnagyobbmértékben a betegek gyógyszerszedési fegyelmétől függ, mely eddigi adataink szerint világszerte a legalacsonyabbakközé tartozik. Számos bizonyíték szól amellett, hogy a csontforgalmi markereknek (BTM) időszakosmonitorozása hozzájárulhat a terápiás fegyelem javításáhozCélkitűzés. Célunk annak vizsgálata volt, hogy a szoros kontroll alatt lévő (3 havonta visszarendelt és BTMellenőrzés eredménye alapján monitorozott és kezelt) betegek esetében a követési idő alatt bekövetkezett csontdenzitás növekedés statisztikailag szignifikánsan nagyobb-e mint a rutinszerűen évente csontsűrűség vizsgálatravisszarendelt és BTM monitorozásban nem részesült betegeké.Betegek és módszer. Frissen gondozásba vett involutiós osteoporosisban szenvedő betegek közül 111 szoroskontroll elvei szerint kezelt és 113 egy évnél ritkábban visszarendelt (rutin kezelési csoport) beteg adatait elemeztükés a lumbalis gerincszakaszon, illetve a bal femurnyakon mért AP irányú DEXA vizsgálat eredményei szerinticsontsűrűség alakulását hasonlítottuk össze. Statisztikai analízisre SPSS 22 programcsomagot használtunk.Eredmények. A szoros kontroll betegeinek átlagéletkora 71,18 (10,37) év volt, 8 férfi és 103 nőbeteg vettrészt a vizsgálatban, 76 beteg alendronát, 17 beteg rizedronát, 8 beteg orális, 2 beteg parenterális ibandronát, 8beteg raloxifen kezeléssel kezdett. A rutin ellátás szerint kezeltekátlagéletkora 74,42 (9,28) év volt, a női/férfiarány 102/11 volt, 89 beteg alendronát, 21 beteg rizedronát,3 beteg zolendronát kezelést kapott. Minden betegnapi 1000-3000 NE D3-vitamin és 800-1000 mg kalciumpótlásban részesült. A kiindulási és kontroll L1-4 BMDés femurnyak median értéke a szoros kontroll betegei között 0,842 g/cm2 és 0,881 g/cm2, valamint 0,745 g/cm2 és0,749 g/cm2; a rutin kezelési csoportban 0,903 g/cm2 és 0,915 g/cm2, valamint 0,742 g/cm2 és 0,72 g/cm2 volt. Afemurnyakon mért csontdenzitás növekedése a szoros kontroll alapján kezelt betegekben szignifikánsan nagyobbvolt, mint a rutin kezelési csoport betegeiben (p=0,041), a lumbális gerinc esetén viszont szignifikáns különbségetnem észleltünk.Következtetés. Eredményeink arra mutatnak, hogy a szoros kontrollnak, mint terápiás elvnek az osteoporosiskezelésben is lehet létjogosultsága, hiszen az ezen elvek mentén gondozott betegek esetén jelentősebb csontsűrűségjavulás érhető el.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Elméleti orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Osteologiai Közlemények. - 2017 : 3-4 (2017), p. 1-6. -
További szerzők:	Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM080067
Első szerző:	Gaál János (reumatológus, belgyógyász)
Cím:	Kombinációs és szekvenciális terápia a súlyos postmenopauzális osteoporosis kezelésében: a parathormon analógok szerepe / Gaál János
Dátum:	2019
ISSN:	1217-0593
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
Megjelenés:	Osteologiai Közlemények. - 27 : 1-2 (2019), p. 31-34. -
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM077419
Első szerző:	Gaál János (reumatológus, belgyógyász)
Cím:	A posztmenopauzás osteoporosis biszfoszfonát kezelésének aktuális kérdései / Gaál János, Forgács Sándor
Dátum:	2018
ISSN:	1217-0593
Megjegyzések:	A posztmenopauzás osteoporosis az aktivációs frekvencia növekedésének, továbbá a csontképződés és lebomlás megbomlott egyensúlyának a következménye. A biszfoszfonát (BP) kezelés az aktivációs frekvencia csökkentésével fejti ki hatását hatásosan lassítja a csont felszívódásának ütemét: ennek során a csontreszorpció hamarabb csökken, mint a csontképződés. Tartós BP kezelés mellett nő a csont mennyisége, javul a csont mikroszerkezete és csökken az osteoporosissal összefüggő törések rizikója. A hosszú távú BP kezeléssel kapcsolatos negatív és pozitív hatások közötti egyensúlyozás (az elfogadhatóan alacsony mellékhatásbeli rizikó árán elérhető törésredukció) témaköre jelenleg is aktuális kérdés, melyben konszenzus látszik kialakulni. A legin-kább elfogadott alapelvek alapján kimondható, hogy a BP kezelés időszakos szüneteltetése nem lehet rutin és főleg nem kötelező, a magas törési rizikójú betegek esetében a BP kezelés legalább 10 éven át folytatandó. Megfelelően szelektált alacsony törési rizikójú betegek esetében szoros kontroll mellett a BP kezelés átmenetileg, maximum 5 évre felfüggeszthető, de ha a BMD csökken vagy a csontforgalmi markerek szintje megemelkedik, akkor indokolt a BP kezelés visszaállítása. A csontforgalmi markerek rendszeres mérésével követhető a BP kezelés effektivitása és javítható a betegek terápiás fegyelme. A speciális antiporotikus (köztük a BP) kezelés indikációjának felállításában az utóbbi években a BMD (és T-score) érték mellett egyre jelentősebb szereppel bír a törési rizikó becslése, mely javítja a szekunder törésprevenció hatékonyságát is.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Osteologiai Közlemények. - 26 : 3-4 (2018), p. 69-73. -
További szerzők:	Forgács Sándor
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM064598
Első szerző:	Gaál János (reumatológus, belgyógyász)
Cím:	Izomerő növelés és törésrizikó csökkentés : az aktivált D3 vitamin pótlás előnyei az időskori osteoporosis kezelésében / Gaál János
Dátum:	2015
Megjegyzések:	A szerző az aktivált D3 vitamin származékok adásának előnyeit tekinti át az időskori osteoporosis kezelésében. Ennek során részletezi az idősödő csontban lezajló élettani folyamatokat, különös tekintettel a formáció és a mechanostat funkció elégtelenségére. Ezzel kapcsolatban rámutat a D3 vitamin hatásának idős korban gyakori elmaradásának okaira és következményeire. Tárgyalja az aktivált D3 vitamin származékok csonttömeg növelő hatását női és férfi osteoporosisban, a biszfoszfonát kezelés elégtelen terápiás hatásának okait és kezelési lehetőségeit. Áttekinti az aktivált D3 vitamin származékok törési rizikót csökkentő hatását, az elesések jelentőségét illetve az elesések legfontosabb rizikófaktorait. Ezt követően elemzi az aktivált D3 vitamin származékok hatását az elesések legfőbb rizikófaktoraira, mint a csökkent alsó végtagi izomerő, az egyensúlyi és tartási zavarok valamint a kognitív rendellenességek. Végül összefoglalja az aktivált D3 vitamin származékok sejtszintű és szisztémás csonthatásait.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
Megjelenés:	Osteológiai Közlemények 2015 : 3-4 (2015), p. 61-65. -
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: