Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM121553
Első szerző:	Farkas Réka
Cím:	A reumatológiai betegségek célzott terápiáinak perzisztenciáját befolyásoló tényezők vizsgálata / Farkas Réka, Varga József, Halasi Andrea, Szűcs Gabriella, Gaál János
Dátum:	2024
ISSN:	0139-4495
Megjegyzések:	A célzott terápiák hatékonyságának feltétele a megfelelő perzisztencia, amit illetően eltérő adatok láttak napvilágot. Az irodalomban leírják a nem, a túlsúly, a dohányzás a csDMARD háttérterápia és a megelőző kezelések perzisztenciát befolyásló hatását. Vizsgálatuk során a szerzők saját beteganyagukat feldolgozva elemezték a betegségtípus, a nem, az életkor, a BMI, a dohányzás, a MTX-háttérterápia, a megelőző kezelések száma és a célzott terápiás szer típusának a kezelés perzisztenciájára gyakorolt hatását. Retrospektív, megfigyeléses vizsgálatot végeztek, melynek során a centrumukban rheumatoid arthritis (RA), arthritis psoriatica (PsA), spondylitis ankylopoetica (SPA) és spondylarthritis (SpA) diagnózisok miatt valaha is célzott terápiával kezelt 281 beteg adatait dolgozták fel, és statisztikailag elemezték. Öszszesen 611 terápiás esemény (-indítás) történt, ezek túlnyomó többsége (407) TNF-gátló volt. A női/férfi arány 101/180 volt, a RA-es betegek között jelentős, a PSA betegek közt enyhe női, a SPA és SpA betegek között jelentős férfidominancia volt. Az egész beteganyagot tekintve a tocilizumab és a JAK-gátlók medián túlélési ideje volt a leghosszabb (61 (konfidencia-intervallum: 41,7?80,3) hónap és 50 (CI: 36,7?63,3) hónap). Betegségenként lebontva a SPA és SpA betegek terápiás fegyelme (drogtúlélési ideje) volt a legjobb (medián: 62, illetve 59 hónap), ezt követték a RA és PSA betegek (medián 36, illetve 27 hónap). A RA betegek között kiemelkedően jó volt a tocilizumab és a JAK-gátlók perzisztenciája (medián: 61, illetve 52 hónap), a PSA betegek körében a TNF-gátlók és IL-17-gátlók perzisztenciája között nem volt lényeges különbség (medián: 27, illetve 26 hónap). A SPA betegekben a TNF-gátlók perzisztenciája az IL-17-gátlókét meghaladta (medián: 68 vs. 33 hónap), a SpA betegek túlnyomó többsége TNF-gátlót kapott. Az egész betegcsoportra vonatkoztatva a terápia felfüggesztésének esélye első és másodvonalbeli kezelés esetén nem különbözött szignifikánsan, de harmadik, negyedik és ötödik vonalbeli kezelésként meredeken emelkedett (kockázati arány, HR: 1,76, 2,17, 2,65). Az idősebb életkor enyhén emelte (HR: 1,011), a MTX-háttérterápia viszont jelentősen csökkentette a terápia felfüggesztésének esélyét (HR: 0,34). Gyógyszercsoportonként vizsgálva a TNFgátlók perzisztenciáját javítja, ha az alapbetegség típusa SPA, PSA vagy SpA (HR: 0,22; 0,64; 0,31), a MTX-háttérterápia (HR: 0,30), míg rontja az életkor, a dohányzás és a 2 vagy 3 megelőző kezelés (HR: 1,01, 1,41, 1,92, 4,53). A JAK-gátlók perzisztenciáját rontja a dohányzás és javítja az obezitás (30 feletti BMI) (HR: 5,84, 0,17). Általában véve a célzott terápiákkal végzett kezelés megszakításának kockázata RA-es betegek esetén lényegesen nagyobb, a MTX-háttérterápia ezt a kockázatot csökkenti, ez utóbbi különösen a TNF-gátlók esetén érvényesül. Kettő vagy több megelőző kezelés és az idősebb életkor rontja a perzisztenciát. A TNFgátlók perzisztenciáját számos tényező befolyásolja negatívan (RA mint alapbetegség, életkor, a dohányzás és több mint egy megelőző kezelés), míg a MTX-háttérterápia képes ezt javítani. A JAK-gátlók esetében a dohányzás a perzisztenciát rontó, a túlsúly pedig azt javító tényezőnek mutatkozott. Ezen adatok elősegíthetik a személyre szabott kezelést, illetve megkérdőjelezhetik a TNF-gátlókkal való első vonalbeli kezelés finanszírozási protokollban előírt kényszerének szakmai megalapozottságát.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk célzott terápia perzisztencia befolyásoló tényezők
Megjelenés:	Magyar Reumatológia. - 65 (2024), p. 11-20. -
További szerzők:	Varga József (1955-) (fizikus) Halasi Andrea (1991-) (orvos) Szűcs Gabriella (1963-) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus, reumatológus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM106756
035-os BibID:	(WoS)000914307400001 (Scopus)85146316987 (Pubmed)36647741
Első szerző:	Halasi Andrea (orvos)
Cím:	Psoriatic arthritis and its special features predispose not only for osteoporosis but also for fractures and falls / Halasi Andrea, Szegedi Andrea, Törőcsik Dániel, Varga József, Farmasi Nikolett, Szűcs Gabriella, Tarr Tünde, Gaál János
Dátum:	2023
ISSN:	0385-2407
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok idegen nyelvű folyóiratközlemény külföldi lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Journal Of Dermatology. - 50 : 5 (2023), p. 608-614. -
További szerzők:	Szegedi Andrea (1964-) (bőrgyógyász) Töröcsik Dániel (1979-) (bőrgyógyász) Varga József (1955-) (fizikus) Farmasi Nikolett (1989-) (orvos) Szűcs Gabriella (1963-) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus, reumatológus) Tarr Tünde (1976-) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM077421
035-os BibID:	(WoS)000451026600009 (Scopus)85052835741
Első szerző:	Halasi Andrea (orvos)
Cím:	Tight control : a new therapeutic strategy in the management of osteoporotic patients / A. Halasi, G. Kincse, J. Varga, J. Kéri, J. Gaál
Dátum:	2018
ISSN:	0937-941X
Megjegyzések:	BMD changes in patients under tight control (monitored at 3-month intervals with adjustment of therapy guided by bone turnover markers) and routine management (controlled once a year) were compared. After 1 year, the femoral neck BMD increased significantly in the tight control compared to the routine management group. INTRODUCTION: We intended to ascertain whether tight control (i.e., follow-up visits and bone turnover markers/BTM/and parathyroid hormone/PTH/monitoring at 3-month intervals) strategy achieves a statistically greater increase in bone mineral density over the observation period than standard follow-up care (i.e., bone densitometry at 1-year intervals, without BTM monitoring). METHODS: We studied involutional osteoporotic patients newly enrolled into chronic care. One hundred and eleven patients underwent tight control, while another 113 received routine treatment (with follow-up visits scheduled at >?1-year intervals). We compared the changes in bone mineral density reflected by the results of bone mineral density (BMD) measurements of the lumbar spine and of the left femoral neck. Statistical analyses were performed with version 22 of the SPSS software package. RESULTS: In the group of patients under tight control, baseline and follow-up median BMD values were 0.842/0.881 g/cm2 at the L1-4 vertebrae and 0.745/0.749 g/cm2 at the femoral neck. In the group under routine care, the corresponding values were 0.903/0.915 g/cm2 and 0.742/0.72 g/cm2, respectively. The relative changes of the bone mineral density of the femoral neck was significantly (p?=?0.041) higher in patients under tight control than in those receiving routine care; however, BMD changes in the lumbar spine were not statistically different. CONCLUSION: Our findings suggest that adopting tight control as a new therapeutic strategy might be justified in the osteoporosis management. In fact, a greater improvement of BMD can be achieved by treatment according to these principles.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok idegen nyelvű folyóiratközlemény külföldi lapban folyóiratcikk Osteoporosis Strategy Tight control Treatment
Megjelenés:	Osteoporosis International. - 29 : 12 (2018), p. 2677-2683. -
További szerzők:	Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Kéri Judit Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:

BIBFORM077418

Első szerző:

Halasi Andrea (orvos)

Cím:

Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János,

Dátum:

2018

Megjelenés:

Utánközlés / Másodközlés

Megjegyzések:

Célkitűzés: A betegek orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos perzisztenciája irodalmi adatok szerint a terápia második évében nem éri el a 30%-ot. Mindennapi benyomásaink szerint ennél lényegesen magasabb a betegek perzisztenciája. Elsődleges célunk a frissen gondozásba vett és orális biszfoszfonátot kapó betegek perzisztenciájának, másodlagos célunk a biszfoszfonát perzisztencia és a BMD változások összefüggésének, harmadlagos célunk a gyógyszer elhagyások okainak vizsgálata volt. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai Osztályának adatbázisából 2013. január 1 - 2015. december 31. között frissen gondozásba vett osteoporosisos betegeink közül random módon 146 heti biszfoszfonát szedőt választottunk ki. Adataikat statisztikailag elemeztük, meghatároztuk a gyógyszerek összesített perzisztenciáját, az elhagyások okait és összefüggést kerestünk a perzisztencia hossza és a BMD változások között. Csak azokat a betegeket megtartva, akiknek legalább 2 DEXA vizsgálata volt, és több mint 2 hónapig szedett gyógyszert, 132 beteg adatait elemeztük. Eredmények: A feldolgozott betegek között a nő/férfi arány 122/10 volt. 115 beteg orális alendronát, 17 beteg rizedronát kezelést kezdett. Az adatgyűjtés 2016 november 15-i lezárásáig a 77 beteg fejezte be a gyógyszerszedést a megfigyelési időszak vége előtt, de ezek közül csak 8 az utolsó DEXA-vizsgálata előtt, 69 az utolsó DEXA-vizsgálata után. A gyógyszerszedés leállításának indoka 24 esetben mellékhatás, 21 esetben a kezelőorvos döntése, 2 esetben fogászati beavatkozás és 30 esetben a beteg önkényes döntése alapján történt. A gyógyszerszedés átlagos hossza 24,7 hónap volt. A betegek gyógyszer túlélési görbéinek elemzése során megállapítható volt, hogy az első év végén hirtelen csökkenés lép fel a perzisztenciában, de még mindig az irodalomban ismert arány felett marad. A betegeket felosztva két csoportra aszerint, hogy BMD illetve T-score változásuk a medián feletti vagy az alatti, a gyógyszerek túlélési görbéje szignifikánsan különbözött. A csontsűrűség relatív vagy abszolút változása általános lineáris modell szerint nem függött szignifikánsan sem a kortól, sem attól, hogy a DEXA-k között eltelt idő milyen hányadában szedtek gyógyszert. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az orális, hetente szedendő biszfoszfonátok gyógyszer túlélése a való életben jelentősen különbözik az irodalmi adatoktól, azoknál kedvezőbb. A gyógyszerek elhagyásának okai között kevesebb, mint 40% szerepel az önkényes elhagyás, ennél lényegesen gyakoribb a gyógyszerszedés mellékhatások miatti vagy orvosi tanácsra történő abbahagyása.
Halasi Andrea (1991-) (orvos): Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból

Tárgyszavak:

Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban

Megjelenés:

Osteologiai Közlemények. - 26 : 1-2 (2018), p. 18-21. -

További szerzők:

Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)

Internet cím:

Szerző által megadott URL
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat

Lásd még:

Utánközlés (1)

Borító:

Saját polcon:

001-es BibID:

BIBFORM072981

Első szerző:

Halasi Andrea (orvos)

Cím:

Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János

Dátum:

2017

Megjegyzések:

Célkitűzés: A betegek orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos perzisztenciája irodalmi adatok szerint a terápia második évében nem éri el a 30%-ot. Mindennapi benyomásaink szerint ennél lényegesen magasabb a betegek perzisztenciája. Elsődleges célunk a frissen gondozásba vett és orális biszfoszfonátot kapó betegek perzisztenciájának, másodlagos célunk a biszfoszfonát perzisztencia és a BMD változások összefüggésének, harmadlagos célunk a gyógyszer elhagyások okainak vizsgálata volt.Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai Osztályának adatbázisából 2013. január 1 ? 2015. december 31. között frissen gondozásba vett osteoporosisos betegeink közül random módon 146 heti biszfoszfonát szedőt választottunk ki. Adataikat statisztikailag elemeztük, meghatároztuk a gyógyszerek összesített perzisztenciáját, az elhagyások okait és összefüggést kerestünk a perzisztencia hossza és a BMD változások között. Csak azokat a betegeket megtartva, akiknek legalább 2 DEXA vizsgálata volt, és több mint 2 hónapig szedett gyógyszert, 132 beteg adatait elemeztük.Eredmények: A feldolgozott betegek között a nő/férfi arány 122/10 volt. 115 beteg orális alendronát, 17 beteg rizedronát kezelést kezdett. Az adatgyüjtés 2016 november 15-i lezárásáig a 77 beteg fejezte be a gyógyszerszedést a megfigyelési időszak vége előtt, de ezek közül csak 8 az utolsó DEXA-vizsgálata előtt, 69 az utolsó DEXA- vizsgálata után. A gyógyszerszedés leállításának indoka 24 esetben mellékhatás, 21 esetben a kezelőorvos döntése, 2 esetben fogászati beavatkozás és 30 esetben a beteg önkényes döntése alapján történt. A gyógyszerszedés átlagos hossza 24,7 hónap volt. A betegek gyógyszer túlélési görbéinek elemzése során megállapítható volt, hogy az első év végén hirtelen csökkenés lép fel a perzisztenciában, de még mindig az irodalomban ismert arány felett marad. A betegeket felosztva két csoportra aszerint, hogy BMD illetve T-score változásuk a medián feletti vagy az alatti, a gyógyszerek túlélési görbéje szignifikánsan különbözött. A csontsűrűség relatív vagy abszolút változása általános lineáris modell szerint nem függött szignifikánsan sem a kortól, sem attól, hogy a DEXA-k között eltelt idő milyen hányadában szedtek gyógyszert.Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az orális, hetente szedendő biszfoszfonátok gyógyszer túlélése a való életben jelentősen különbözik az irodalmi adatoktól, azoknál kedvezőbb. A gyógyszerek elhagyásának okai között kevesebb, mint 40% szerepel az önkényes elhagyás, ennél lényegesen gyakoribb a gyógyszerszedés mellékhatások miatti vagy orvosi tanácsra történő abbahagyása.
Halasi Andrea (1991-) (orvos): Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból

Tárgyszavak:

Orvostudományok Elméleti orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban

Megjelenés:

Osteologiai Közlemények. - 2017 : 3-4 (2017), p. 1-4. -

További szerzők:

Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)

Internet cím:

Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat

Lásd még:

Egyéb kapcsolat (1)

Borító:

Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM072980
Első szerző:	Halasi Andrea (orvos)
Cím:	A szoros kontroll, mint új terápiás stratégia az osteoporosisos betegek kezelésében / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János
Dátum:	2017
Megjegyzések:	Bevezetés, előzmények. Az osteoporosis kezelésének alapja a megfelelő kalcium és D3-vitamin bevitel mellett arendszeres fizikai aktivitás és a speciális antiporotikus terápia alkalmazása. A terápia hatékonysága legnagyobbmértékben a betegek gyógyszerszedési fegyelmétől függ, mely eddigi adataink szerint világszerte a legalacsonyabbakközé tartozik. Számos bizonyíték szól amellett, hogy a csontforgalmi markereknek (BTM) időszakosmonitorozása hozzájárulhat a terápiás fegyelem javításáhozCélkitűzés. Célunk annak vizsgálata volt, hogy a szoros kontroll alatt lévő (3 havonta visszarendelt és BTMellenőrzés eredménye alapján monitorozott és kezelt) betegek esetében a követési idő alatt bekövetkezett csontdenzitás növekedés statisztikailag szignifikánsan nagyobb-e mint a rutinszerűen évente csontsűrűség vizsgálatravisszarendelt és BTM monitorozásban nem részesült betegeké.Betegek és módszer. Frissen gondozásba vett involutiós osteoporosisban szenvedő betegek közül 111 szoroskontroll elvei szerint kezelt és 113 egy évnél ritkábban visszarendelt (rutin kezelési csoport) beteg adatait elemeztükés a lumbalis gerincszakaszon, illetve a bal femurnyakon mért AP irányú DEXA vizsgálat eredményei szerinticsontsűrűség alakulását hasonlítottuk össze. Statisztikai analízisre SPSS 22 programcsomagot használtunk.Eredmények. A szoros kontroll betegeinek átlagéletkora 71,18 (10,37) év volt, 8 férfi és 103 nőbeteg vettrészt a vizsgálatban, 76 beteg alendronát, 17 beteg rizedronát, 8 beteg orális, 2 beteg parenterális ibandronát, 8beteg raloxifen kezeléssel kezdett. A rutin ellátás szerint kezeltekátlagéletkora 74,42 (9,28) év volt, a női/férfiarány 102/11 volt, 89 beteg alendronát, 21 beteg rizedronát,3 beteg zolendronát kezelést kapott. Minden betegnapi 1000-3000 NE D3-vitamin és 800-1000 mg kalciumpótlásban részesült. A kiindulási és kontroll L1-4 BMDés femurnyak median értéke a szoros kontroll betegei között 0,842 g/cm2 és 0,881 g/cm2, valamint 0,745 g/cm2 és0,749 g/cm2; a rutin kezelési csoportban 0,903 g/cm2 és 0,915 g/cm2, valamint 0,742 g/cm2 és 0,72 g/cm2 volt. Afemurnyakon mért csontdenzitás növekedése a szoros kontroll alapján kezelt betegekben szignifikánsan nagyobbvolt, mint a rutin kezelési csoport betegeiben (p=0,041), a lumbális gerinc esetén viszont szignifikáns különbségetnem észleltünk.Következtetés. Eredményeink arra mutatnak, hogy a szoros kontrollnak, mint terápiás elvnek az osteoporosiskezelésben is lehet létjogosultsága, hiszen az ezen elvek mentén gondozott betegek esetén jelentősebb csontsűrűségjavulás érhető el.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Elméleti orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Osteologiai Közlemények. - 2017 : 3-4 (2017), p. 1-6. -
További szerzők:	Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: