Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM017912
Első szerző:	Mészáros T. (Budapest)
Cím:	C1-inhibitor autoantibodies in SLE. / Mészáros T., Füst G., Farkas H., Jakab L., Temesszentandrási G., Nagy G., Kiss E., Gergely P., Zeher M., Griger Z., Czirják L., Hóbor R., Haris A., Polner K., Varga L.
Dátum:	2010
ISSN:	0961-2033
Megjegyzések:	The presence of anti-C1-inhibitor (anti-C1-INH) autoantibodies is a hallmark of acquired C1-inhibitor deficiency. However, only scarce data are available on their prevalence, diagnostic value, and/or significance in systemic lupus erythematosus (SLE). In a multicentre study, we determined the levels of autoantibodies to C1-inhibitor in sera from 202 patients with SLE and 134 healthy controls. Additional clinical and laboratory parameters, such as organ involvement, as well as anti-C1q, anti-double-stranded DNA antibody, erythrocyte sedimentation rate, C-reactive protein, C3 and C4 serum complement levels have been studied in patients. The level of anti-C1-INH IgG was significantly higher (p = 0.034) in SLE patients, than in the controls. A high anti-C1-INH level of > or =0.4 U/ml (mean of controls + 2 SD) was found in 17% of the patients, but in only 4% of the controls (p = 0.0003). The SLEDAI score was significantly higher (p = 0.048) and the duration of SLE was significantly longer (p = 0.0004) among patients with elevated anti-C1-INH levels compared with patients without this autoantibody (median disease duration 8 vs. 17 years, respectively). Anti-C1-INH level was not correlated with any other laboratory parameter or organ manifestation of the disease. These findings indicate that the anti-C1-INH level is higher in SLE patients than in healthy controls and furthermore, the anti-C1-INH level correlates with the duration and activity of the disease.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok idegen nyelvű folyóiratközlemény külföldi lapban
Megjelenés:	Lupus 19 : 5 (2010), p. 634-638. -
További szerzők:	Füst György (Budapest) Farkas H. (Budapest) Jakab Lajos (Budapest) Temesszentandrási G. (Budapest) Nagy G. (Budapest) Kiss Emese (Budapest) Gergely Péter (Budapest) Zeher Margit (1957-2018) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus, reumatológus) Griger Zoltán (1979-) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus, reumatológus) Czirják László Hóbor Renáta Haris A. (Budapest) Polner Kálmán Varga L. (Budapest)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat elektronikus változat DOI
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM105755
Első szerző:	Szabó Nóra Anna (orvos)
Cím:	Idiopathiás inflammatorikus myopathiában alkalmazott rituximabkezeléssel szerzett tapasztalataink / Szabó Nóra Anna, Nagy-Vincze Melinda, Griger Zoltán, Mogyoróssy Sándor, Dankó Katalin, Bazsó Anna, Kiss Emese, Szántó Antónia
Dátum:	2022
Megjegyzések:	A rituximab (RTX) kiméra monoklonális antitest a CD20 ellen, mely elsősorban a pre-B-sejtek és érett B-lymphocyták felszínén található. B-sejt-depléciót okozó hatása miatt ez a leggyakrabban használt biológiai terápia az idiopathiás inflammatorikus myopathiában (IIM) szenvedő betegek esetében, de hazánkban egyelőre csak ?off label" indikációban érhető el. Szerzők a DEKK Belgyógyászati Intézet Klinikai Immunológiai Tanszéken, illetve az Országos Mozgásszervi Intézet Klinikai Immunológiai Szakambulanciáján gondozott IIM-ban szenvedő betegek közül az ?off label" OGYÉI-engedély és NEAK egyedi méltányossági engedélyek alapján indított RTX kezelésével szerzett tapasztalataikat összegzik. A betegek orvosi dokumentációjának retrospektív áttekintése alapján történt az adatgyűjtés. Vizsgálták a demográfiai adatokat, IIM-alcsoportokat, myositis-specifikus antitestek (MSA) jelenlétét, a RTX-ot megelőző immunszupresszív terápiákat, egyéb autoimmun betegségek társulásának gyakoriságát és a terápiára adott választ. A RTX-ot két lehetséges séma (2x1000 mg két hét különbséggel, vagy 4x havonta 375 mg/m2) szerint adagolták. A két immunológiai centrumban gondozott myositises betegek közül 29 (DEKK: n=19, OMINT: n=10) beteg anyagát tekintették át. Tekintettel az alacsony betegszámra, és arra, hogy a két centrum betegeinél nem találtak szignifikánsan eltérő eredményeket, a betegek adatait összevonva közlik. Női dominancia volt észlelhető, 26:3 arányban. Az átlagéletkor 45,96 volt a diagnózis idején. Az alcsoportok a következőképpen alakultak: összesen 9 polymyositises, 13 dermatomyositises és 6 antiszintetáz-szindrómás, valamint egy tumor-asszociált myositises beteg volt, aki tumormentes volt, és onkológiai ellenjavallat hiányában kapta a kezelést. A diagnózisok 1999 és 2021 között születtek. 65,27 (1?163) hónap volt a diagnózistól a RTX-kezelésig eltelt idő. ILD társulását 18 esetben találtak. A leggyakrabban társult autoimmun betegség a scleroderma és a szekunder Raynaud-szindróma volt. A diagnózistól a RTX-terápiáig eltelt idő: közötti volt. A két centrumban RTX-bal kezelt 29 beteg közül 17 került remisszióba a kezelést követően (58,6%), ebből 6 beteg komplett remisszióba (CR). A RTX hatására CR-ba kerülő 6 beteg közül 5-nek volt ILD-je, egy a polymyositis-, kettő a dermatomyositis-, egy a juvenilis dermatomyositis- és kettő az antiszintetázszindróma-alcsoportba tartozott. A CR-ba kerülő betegeknél az anti-Jo1-, anti-Mi2-, anti-SAE-1 myositis specifikus antitestek (MSA-k), myositis asszociált antitestekből (MAA-ból) anti-Ku- és anti-SSA-antitestek fordultak elő. Egy betegnél volt szükség a CR elérését követően MTX fenntartó terápiára, a többi beteg immunszupresszív terápiamentes. Eredményeik alapján elmondható, hogy a diagnózis felállítását követően évekkel később alkalmazva is elérhető remisszió RTXterápiával, az általuk feldolgozott beteganyagban súlyos szövődményt egyik esetben sem észleltek. A kis esetszám mellett végzett összehasonlítás során nem volt szignifikáns különbség a két különböző adagolási sémával elért eredmények között. Mindezek alapján elmondható, hogy a rituximab effektív kezelési módja a terápia-refrakter IIM-ban szenvedő betegeknek.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk idiopathiás inflammatorikus myopathia rituximab autoimmun betegségek
Megjelenés:	Magyar Reumatológia. - 63 : 2 (2022), p. 85-89. -
További szerzők:	Nagy-Vincze Melinda (1985-) (orvos) Griger Zoltán (1979-) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus, reumatológus) Mogyoróssy Sándor Dankó Katalin (1952-2021) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus) Bazsó Anna Kiss Emese (Budapest) Szántó Antónia (1977-) (belgyógyász, allergológus és klinikai immunológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: