CCL

Összesen 6 találat.
#/oldal:
Részletezés:
Rendezés:

1.

001-es BibID:BIBFORM073078
035-os BibID:(scopus)85037060550 (wos)000416972100001
Első szerző:Bereczky Zsuzsanna (orvosi laboratóriumi diagnosztika szakorvos)
Cím:Az új orális antikoagulánsokkal történő kezelés laboratóriumi vonatkozásai / Bereczky Zsuzsanna, Oláh Zsolt, Ajzner Éva, Kappelmayer János
Dátum:2017
ISSN:0030-6002 1788-6120
Megjegyzések:Az évtizedek óta várt új orális antikoagulánsok (NOAC) egyre bővülő körben alkalmazott gyógyszerekké váltak a terápiában, hiszen az orális antikoagulánsként korábban egyedüliként alkalmazott kumarinszármazékokhoz képest számos klinikai indikációban a kumarinokkal azonos vagy annál jobb klinikai hatékonyságot mutatnak. Ennek következtében a direkt trombininhibitor dabigatran, majd a direkt X-es alvadási faktort gátló szerek (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) az elmúlt években a napi terápiás gyakorlat részévé váltak. Elterjedésüket nem kis részben segítette azon ajánlás, hogy nem igényelnek laboratóriumi monitorizálást, ami mind a beteg, mind a kezelőorvos számára rendkívül nagy előnyt jelent. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban bebizonyították, hogy a ♭one size fits all' szemlélet erősen szimplifikált a NOAC-terápia során, és számos olyan eset van, amikor ezen gyógyszerek koncentrációjának monitorizálása elkerülhetetlen vagy erősen ajánlott. Ez az összefoglaló tanulmány a NOAC-kezelés laboratóriumi vonzatait tárgyalja, kiemelten a hemosztázis alap- és speciális tesztjeire való hatásukat, valamint a korrekt NOAC-koncentráció meghatározására szolgáló laboratóriumi módszereket. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1930?1945.The introduction of novel oral anticoagulants (NOAC) have long been expected drugs and they quickly became used widespread as their clinical effectiveness was as good as, or even better than the previously used only oral anticoagulant drug, the coumarins. Thus, the direct thrombin inhibitor dabigatran and the activated factor X inhibitors (rivaroxaban, apixaban, edoxaban) have become the part of daily therapeutic practice. Their permeation was facilitated by the guideline which suggested that no laboratory monitoring was required during NOAC treatment and this was very convenient for both patients and doctors. The clinical experience obtained in the past years, however have proved that the ♭one size fits all' view is oversimplified and there are numerous situations when the determination NOAC levels is unavoidable or highly recommended. This review discusses the laboratory aspects of NOAC treatment, primarily summarizing their effect on the screening tests and special assays of hemostasis and we also describe the correct methods to determine their plasma concentrations. Orv Hetil. 2017; 158(49): 1930?1945.
Tárgyszavak:Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
folyóiratcikk
Dabigatran
rivaroxaban
apixaban
edoxaban
laboratory monitoring
Megjelenés:ORVOSI HETILAP. - 158 : 49 (2017), p. 1930-1945. -
További szerzők:Oláh Zsolt (1974-) (belgyógyász) Ajzner Éva (1968-) (laboratóriumi szakorvos) Kappelmayer János (1960-) (laboratóriumi szakorvos)
Pályázati támogatás:OTKA-116228
OTKA
Internet cím:Szerző által megadott URL
DOI
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:

2.

001-es BibID:BIBFORM003437
Első szerző:Boda Zoltán (belgyógyász, haematologus, klinikai onkológus)
Cím:Autológ csontvelői eredetű őssejtterápia eredménye előrehaladott perifériás arteriás érbetegségben / Boda Zoltán, Udvardy Miklós, Farkas Katalin, Tóth Judit, Jámbor László, Soltész Pál, Rázsó Katalin, Oláh Zsolt, Ilonczai Péter, Szarvas Mariann, Litauszky Krisztina, Hunyadi János, Sipos Tamás, Kappelmayer János, Veréb Zoltán, Rajnavölgyi Éva
Dátum:2008
Megjegyzések:Súlyos perifériás artériás érbetegségekben a gyógyszeres és/vagy érsebészeti beavatkozások kimerülését követően a tűrhetetlen fájdalom, kiterjedt végtagi fekélyek, gangraenák megszüntetésének egyetlen módja a végtag amputációja. Betegek és módszerek: a szerzők - hazánkban elsőként - 5 előrehaladott perifériás artériás érbetegben (1 arteriosclerosis obliterans és 4 thromboangiitis obliterans) autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát végeztek. A csontvelői őssejteket (CD34+sejtek) crista biopsia végzésével nyerték. Mágneses sejtszeparálással CD34+ sejtszuszpenziót állitottak elő. Meghatározták a CD34+, CD133+ és CD45+- sejtek számát és arányát. Az őssejtszuszpenziót intramuscularis injekció formájában a beteg végtagba juttatták vissza. Betegenként 0,37-1,14x10/kg őssejt visszaadására került sor. Betegeiket 12 hónapig követték. Vizsgálatok történtek a beavatkozás előtt és után (1,3,6,9 és 12 hónappal). Klinikai vizsgálatok: nyugalmi fájdalom, dysbasiás távolság, ischaemiás fekélyek gyógyhajlama, boka-kar index. Laboratóriumi vizsgálatok: angiográfia (az őssejtterápia előtt és után 1 és 6 hónappal), duplex ultrahang- és lézer-Doppler-scan, transcutan oxigéntenzió mérése, az endothelfunkciók vizsgálata. Eredmények: A nyugalmi fájdalom mind az öt betegük esetében megszünt. A dysbasiás távolság szignifikánsan nőtt (36/440 m). Három beteg végtagi ischaemiás fekélye begyógyult, egy beteg nagyméretű fekélye lényegesen kisebbé és felületesebbé vált, egy betegben a végtagi fekély nem változott. A kezelt oldalon a boka-kar index szignifikánsan nőtt (0,41/0,83)tizenkét hónappal az őssejtterápiát követően, s nem változott az ellenoldalon. Három betegben tapasztaltak számottevő változást angiográfiával az őssejtterápia után hat hónappal. Csak szerény javulást észleltek color-Doppler- és lézer-Doppler-vizsgálatokkal. Az őssejtterápia előtt és után 1,6 és 12 hónappal a transcutan oxigéntenzió-értékek a lábháton 18,10/16,78/23,83/37,50 Hgmm-re, mig a lábszáron 36,66/31,25/45,00/37,30 Hgmm-re változtak. A makro- és mikrocurkulációs paraméterek nem mutattak javulást az őssejtterápiát követően 1 hónappal, azonban az őssejtterápia után 3,6,9 és 12 hónappal már mérhető javulást tapasztaltak. Szövődményt, mellékhatást nem észleltek. Következtetések: Klinikai eredményeik alapján az autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát hatásosnak, tartósnak és biztonságosnak tartják előrehaladott perifériás arteriás érbetegségben. Szükség van további klinikai tapasztalatgyüjtésre.
Tárgyszavak:Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
súlyos perifériás artériás érbetegség, őssejtterápia
Megjelenés:Orvosi Hetilap. - 149 : 12 (2008), p. 531-540. -
További szerzők:Udvardy Miklós (1947-) (belgyógyász, haematológus) Farkas Katalin Tóth Judit (1964-) (radiológus) Jámbor László (1960-) (radiológus) Soltész Pál (1961-) (belgyógyász, kardiológus) Molnárné Rázsó Katalin (1966-) (belgyógyász, haematológus, klinikai onkológus) Oláh Zsolt (1974-) (belgyógyász) Ilonczai Péter (1977-) (orvos, belgyógyász, haematológus szakorvos) Szarvas Mariann (1977-) Litauszky Krisztina (1967-) (orvos) Hunyadi János (1943-) (bőrgyógyász, kozmetológus, allergológus) Sipos Tamás (orvos) Kappelmayer János (1960-) (laboratóriumi szakorvos) Veréb Zoltán (1980-) (immunológus, mikrobiológus, molekuláris biológus) Rajnavölgyi Éva (1950-) (immunológus)
Internet cím:elektronikus változat
DOI
Borító:

3.

001-es BibID:BIBFORM119063
035-os BibID:(Scopus)85186271540
Első szerző:Hajdu Endre
Cím:Vazopresszin használata szeptikus sokkos betegek ellátásában / Hajdu Endre, Berhés Mariann, László István, Oláh Zsolt, Fülesdi Béla, Asztalos László
Dátum:2024
ISSN:0030-6002 1788-6120
Megjegyzések:A szepszis az orvostudomány fejlődése ellenére továbbra is releváns, komplex kórkép, mely szeptikus sokkba kibon- takozva jelentős mortalitással jár. A szeptikus sokk egyik jellemzője a vasodilatatióval, hypotensióval és nem megfele- lő szöveti perfúzióval jellemezhető hemodinamikai instabilitás. A hagyományosan, folyadékresuscitatiót és katechola- min vazopresszorokat alkalmazó ellátás gyakran nem képes helyreállítani a megfelelő perfúziót és javítani a kimenetelt. Következésképpen egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az alternatív vazoaktív szerek feltárása iránt. Az egyik ilyen szer a vazopresszin, mely ígéretes kiegészítőnek bizonyult a szeptikus sokk kezelésében. A szeptikus sokkban a vazop- resszin hatékonyságát és biztonságosságát tanulmányozó klinikai vizsgálatok eltérő eredményeket hoztak, ami folya- matos vitát és további vizsgálatokat váltott ki. Alkalmazásában egyelőre nincs egyöntetű konszenzus. Számos rando- mizált, kontrollált vizsgálat értékelte a vazopresszin alkalmazását a hagyományos terápia kiegészítéseként, és olyan lehetséges előnyöket mutattak ki, mint a hemodinamikai stabilitás javulása és az enyhébb szeptikus betegek esetében a mortalitás csökkentése. Az ellentmondásos eredmények és a nemkívánatos eseményekkel, köztük az ischaemiás szövődményekkel kapcsolatos aggályok azonban szükségessé teszik az optimális adagolás, időzítés és a megfelelő betegszelekció átfogó megértését. Összefoglaló közleményünk célja, hogy átfogó áttekintést adjon a vazopresszinről és használatáról a szeptikus sokk ellátásában. Összefoglalja a klinikai vizsgálatokból származó jelenlegi eredményeket, miszerint a vazopresszin-terápia költséghatékony kiegészítő vazopresszor a noradrenalinterápia mellé. Hatékonyan csökkenti a betegek katecholamin-igényét, csökkentheti a vesepótló kezelések szükségességét és az új arrhythmiák előfordulását, de a sokszor ellentmondásos vagy biztonsággal nem reprodukálható vizsgálati eredmények miatt jelen- leg erős evidencia hiányában másodvonalbeli szerként ajánlják.
Tárgyszavak:Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
folyóiratcikk
szepszis
szeptikus sokk
vazopresszin
Megjelenés:Orvosi Hetilap. - 165 : 8 (2024), p. 283-290. -
További szerzők:Berhés Mariann (1975-) (orvos) László István (1978-) (aneszteziológus) Oláh Zsolt (1974-) (belgyógyász) Fülesdi Béla (1961-) (aneszteziológus) Asztalos László (1985-) (aneszteziológus)
Internet cím:Szerző által megadott URL
DOI
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:

4.

001-es BibID:BIBFORM120673
035-os BibID:(WoS)000573449900003 (Scopus)85090492504
Első szerző:Oláh Zsolt (belgyógyász)
Cím:A perioperatív vérgazdálkodási program alapelvei / Oláh Zsolt, Fülesdi Béla, Gál János, Matusovits Andrea, Babik Barna
Dátum:2020
ISSN:0030-6002 1788-6120
Megjegyzések:A perioperatív Patient Blood Management hazai adaptációja, a Nemzeti Véradó és Vérmentő Program átfogó, komplex megközelítést alkalmazó, multidiszciplináris konszenzuson alapuló és egyénre szabott klinikai gyakorlat, mely támogatja a vérkészítmények észszerű és indokolt alkalmazását, de megszünteti az irracionális transzfúziós gyakorlatot. A program gyakorlati megvalósítása három pilléren nyugszik: 1) a vérkép rendezése, lehetőleg transzfúzió nélkül; restriktív transzfúziós gyakorlat alkalmazása; 2) a vérvesztés minimalizálása; 3) az anaemiával szembeni tolerancia fokozása. A nagy vérzésveszéllyel járó műtétek előtt az anaemia mihamarabbi észlelése, az etiológia tisztázása és megfelelő kezelése a legfontosabb a vérkép rendezése érdekében. A vérvesztés minimalizálása a veleszületett vagy szerzett vérzékenységben szenvedő betegek kiszűrésével és megfelelő műtéti előkészítésével, az antikoaguláns, illetve thrombocytaaggregáció- gátló készítmények műtét előtti, az aktuális ajánlások szerint történő kihagyásával, szükség esetén hatásuk felfüggesztésével érhető el. Előnyben részesítendők a minimálinvazív eljárások. A műtét alatt a sebész részéről fontos az atraumatikus technika és a gondos lokális vérzéscsillapítás. Az autológ vérmentési technikák és ellenjavallat hiányában a kontrollált hypotensio szintén csökkenti az elvesztett vér mennyiségét. Perioperatív vérzés ellátása során a nemzetközi ajánlásokat tartalmazó, de a helyi viszonyokhoz adaptált kezelési protokoll alkalmazása szükséges, mely ideális esetben faktorkoncentrátum-alapú, viszkoelasztikus teszttel monitorozott, célvezérelt és egyénre szabott. A teljes perioperatív időszakban biztosítani kell az oxigén kereslet/kínálat ideális arányát, kerülve az oxigénadósság kialakulását. A homeostasis helyreállítása és fenntartása alapvető jelentőségű a haemostasisrendszer hatékony működéséhez és az oxigénadósság elkerüléséhez is. A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program alkalmazása növeli a betegbiztonságot, csökkenti a betegellátás költségeit, és országos szinten elősegíti a vérkészítmény-ellátás biztosítását. Sikeres bevezetése mindannyiunk közös érdeke.
Tárgyszavak:Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
folyóiratcikk
anaemia
masszív vérzés
masszív transzfúzió
Patient Blood Management
viszkoelasztikus véralvadási tesztek
Megjelenés:Orvosi Hetilap. - 161 : 37 (2020), p. 1554-1568. -
További szerzők:Fülesdi Béla (1961-) (aneszteziológus) Gál János Matusovits Andrea Babik Barna
Internet cím:Szerző által megadott URL
DOI
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:

5.

001-es BibID:BIBFORM120672
035-os BibID:(WoS)000573449900007 (Scopus)85090493533
Első szerző:Oláh Zsolt (belgyógyász)
Cím:A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program szülészeti vonatkozásai / Oláh Zsolt, Deli Tamás, Mühl Diána
Dátum:2020
ISSN:0030-6002 1788-6120
Megjegyzések:A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program célja a vérkészítmények észszerű és indokolt alkalmazásának támogatása és az irracionális transzfúziós gyakorlat megszüntetése, ezáltal a betegbiztonság növelése. Az általános elvek mellett a programnak vannak speciális szülészeti vonatkozásai is. A szülészeti, különösen a postpartum vérzések ugyanis világszerte az anyai halálozás vezető okai közé tartoznak, előfordulásuk pedig a fejlett országokban emelkedő tendenciát mutat. A szülésre való felkészülés fontos elemei a vérkép rendezése, a rutinszerű profilaktikus vagy terápiás vaspótlás és a szülészeti vérzés tekintetében nagy rizikóval rendelkező gravidák időben történő kiszűrése, gondozása. A peripartum vérzések legfőbb okai az abruptio placentae, placenta praevia, uterusatonia, szövetretenció a méh üregében, sérülés, a haemostasisrendszer zavarai és ezek kombinációi. A postpartum vérzés megelőzése érdekében a szülés során fontos a lepényi szak aktív vezetése, melynek alapvető eleme az uterotonikumok profilaktikus alkalmazása. A vérmentő technikák használata ? megfelelő indikációval ? császármetszés és postpartum vérzés során is megfontolandó. A szülészeti vérzések kezelése során a legfőbb prioritás a lumenes, sebészi vérzés szülész által történő ellátása. A mas?szív vérzéshez társuló szekunder coagulopathia megszüntetése érdekében a faktorkoncentrátum-alapú, viszkoelasztikus teszttel monitorozott, egyénre szabott kezelési mód preferált, de ilyenkor a terhesség során érvényes ? és a nem terhes állapottól eltérő ? referencia- és célértékeket kell alkalmaznunk. A szülészeti vérzések részben a megelőzhető halálokok közé tartoznak. A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program szülészeti alkalmazásával reményeink szerint tovább javíthatók a szülészeti vérzésekből származó morbiditási és mortalitásai adatok.
Tárgyszavak:Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
folyóiratcikk
szülészeti vérzés
Patient Blood Management
masszív transzfúzió
anaemia
viszkoelasztikus haemostasisteszt
Megjelenés:Orvosi Hetilap. - 161 : 37 (2020), p. 1588-1598. -
További szerzők:Deli Tamás (1979-) (szülész-nőgyógyász, endokrinológus szakorvos) Mühl Diána
Internet cím:Szerző által megadott URL
DOI
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:

6.

001-es BibID:BIBFORM111327
Első szerző:Oláh Zsolt (belgyógyász)
Cím:Struma lingualis / Oláh Zsolt, Vámos Árpád, Kovács Ilona, Balázs Csaba
Dátum:2003
ISSN:0030-6002 1788-6120
Megjegyzések:A struma lingualis egy ritka fejlődési rendellenesség, melynek incidenciája 1:100000. Ectopiás pajzsmirigyről van szó, melyet leggyakrabban gyermekkorban és fiatal felnőttkorban, ritkábban a menopausa körül diagnosztizálnak. Nyelvgyöki tumorként jelentkezik, mely elsősorban lokális panaszokat okozhat, gyakran hypothyreosissal, esetleg növekedésbeli és mentális retardációval társulva. A szerzők egy 23 éves nő kapcsán ismertetik a struma lingualis jellemvonásait, diagnosztikáját, terápiáját, kitérve a feltételezett patomechanizmusra és a malignus átalakulás esetleges veszélyére is. Esetükben a struma lingualis diagnózisát már 17 éves korban megállapították, további kezelés és részletes kivizsgálás azonban nem történt. Hat évvel később lokális panaszok miatt, euthyreosisos állapotban jelentkezett a fiatal nő szakrendelésükön. Tekintettel a szuppressziós terápia sikertelenségére, végül műtéti megoldás történt.
Tárgyszavak:Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban
folyóiratcikk
ectopiás pajzsmirigy
nyelvgyöki struma
hypothyreosis
Megjelenés:Orvosi Hetilap. - 144 : 51 (2003), p. 2525-2529. -
További szerzők:Vámos Árpád (belgyógyász) Kovács Ilona (1965-) (patológus) Balázs Csaba
Internet cím:Szerző által megadott URL
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Rekordok letöltése1 
Corvina könyvtári katalógus v8.2.27 © 2023 Monguz kft. Minden jog fenntartva.