Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM071696
Első szerző:	Juhász Emese (radiológus)
Cím:	A röntgendiagnosztikai munka hibáinak feltérképezése a teleradiológiai minőségbiztosítási rendszer segítségével / Juhász Emese, Bágyi Péter
Dátum:	2017
Megjegyzések:	Bevezetés: Kutatásunk célja a hazai teleradiológiai rendszerben leletezésre kerülő röntgenvizsgálatok minőségi hibáinak feltérképezése volt. Kutatómunkánkhoz a Terasy (Teleradiology System) szoftvert használtuk fel, amelyet elsődlegesen teleradiológiai leletezésre alkalmaznak, ugyanakkor minőségügyi funkciókkal is rendelkezik. A Terasy rendszerben leletező radiológusnak a lelet rögzítése után egy felugró ablakban nyilatkoznia kell, milyennek találta a rendelkezésére bocsátott képanyagok felvételtechnikai minőségét, sugárvédelmi szempontoknak való megfelelését, valamint a mellékelt klinikai adatok mennyiségét, minőségét.Betegek és módszerek: A kutatásunkhoz a Terasy rendszerben 2015. július 1. és 2015. december 31. között távleletezésre kerülő 54 497 röntgenvizsgálat minőség-attribútumait használtuk fel. Tanulmányoztuk a fellépő hibák számát és megoszlását a vizsgált időszakban jelentésre kerülő összes probléma, valamint az egyes problémacsoportok viszonylatában is. Mindezeket összevetve összefüggést kerestünk az intézményi esetszámok és hibaprofilok között.Eredmények: A vizsgált időszakban összesen 3267 problémát jeleztek a Terasyban leletező radiológusok, ezek 2673 eset képanyagában kerültek felismerésre. Ez az összes eset 4,90%-át tette ki. A hibák 50,60%-a klinikai, 45,67%-a képminőségbeli és 3,73%-a sugárvédelmi hibacsoportba tartozó probléma volt. A klinikai jellegű hibák vezető hányadát a ?kevés, elégtelen klinikai adat" (1261 db), a képminőségbeliekét pedig a ?kV, mAs hiba" (810 db) tette ki, amelyek ezzel az összes vizsgált eset 2,31%-ában, illetve 1,49%-ában fordultak elő. A további 12 speciális probléma gyakorisága 1% alatt maradt. A ?kevés, elégtelen klinikai adat" probléma esetében nem, a ?kV, mAs hiba" tekintetében viszont találtunk korrelációt ? mégpedig fordított arányosságot ? a probléma előfordulási gyakorisága és a felvételt készítő intézmény esetszáma között.Konklúzió: Kutatási adataink arra engedtek következtetni, hogy számottevő arányban lép fel leletezési nehézség a röntgenfelvételt készítő intézmények oldalán ejtett hibák következtében. A hibák közel kétharmadát mindösszesen két probléma tette ki, így csupán ezek kiküszöbölésével is potenciálisan jelentős javulás érhető el a távleletezés minőségében. Az egyik egy felvétel-technikai jellegű, ún. ?kV, mAs hiba", a másik pedig a nem megfelelően megválasztott vagy épp elégtelen mennyiségben rendelkezésre bocsátott klinikai adatok kapcsán fellépő probléma volt. Eredményeinkből arra következtettünk, hogy míg a kV, mAs hiba a szakdolgozó nem megfelelő szakmai kompetenciájára, gyakorlatlanságára, addig a kevés, elégtelen klinikai adat probléma a vizsgálatot indikáló kezelőorvos nem megfelelő információmegválasztására és/vagy a releváns adatok többlépcsős továbbításában fellépő elégtelenségre vezethető vissza.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok esettanulmány teleradiológia Terasy minőségbiztosítás
Megjelenés:	Magyar Radiológia Online 8 : 4 (2017), p. 1-8. -
További szerzők:	Bágyi Péter (1964-) (radiológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM093407
Első szerző:	Lajos Orsolya (radiológus)
Cím:	Gyermekkori traumás esetek sugárdózisának csökkentési lehetőségei / Lajos Orsolya, Bágyi Péter
Dátum:	2021
ISSN:	0025-0287 2063-9481
Megjegyzések:	Gyermekkorban gyakoriak a különböző traumás sérülések, azonban ez az a korosztály, akiknél nemcsak a törések megállapítása nehezített a csontosodási magoknak köszönhetően, de ennél a betegcsoportnál kell a leginkább odafigyelnünk az őket érő sugárdózisra. Amíg sokáig csak a klasszikus röntgenfelvételek segítették a diagnosztikai munkánkat, az utóbbi években egyre több tanulmány született az ún. Point-of-Care Ultra-sound (PoCUS) megbízhatóságáról, amely a csonttörés direkt jelei mellett a lágyrészben létrejövő indirekt jeleket is érzékenyen mutatja. Az ultrahang segítségével nem csak csökkenthető, de esetenként ki is küszöbölhető az ionizáló sugárzás. A törés tényének megállapítása mellett az ultrahang ki-válóan alkalmas a törés típusának és az elmozdulás mértékének a megál-lapítására is, illetve amennyiben szükséges, repositio, műtéti beavatkozás is történhet ultrahangvezérelten. A diagnózis felállításán kívül a dózis-csökkentés megvalósulhat a sok esetben indokolatlanul sűrű kontrollvizs-gálatok számának csökkentésével is. Összefoglaló közleményünkben a sugárdózist csökkentő lehetőségek közül az ultrahangvizsgálat hasznos-ságát szeretném bemutatni részletesebben, amely kiváló eredményekkel és káros ionizáló sugárzástól mentesen képes diagnózist adni bizonyos traumás sérülések esetén.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk trauma gyermek ultrahang hagyományos röntgen ultrahangvezérelt beavatkozások
Megjelenés:	Magyar Radiológia. - 12 : 1 (2021), p. 5/1-9. -
További szerzők:	Bágyi Péter (1964-) (radiológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM059704
Első szerző:	Varga Orsolya (radiográfus (BSc)
Cím:	A processus supracondyleus incidenciájának vizsgálata hagyományos röntgenfelvételen / Varga Orsolya, Simon Ildikó, Székely András, Bágyi Péter
Dátum:	2015
Megjegyzések:	CÉLKITŰZÉS ? Célunk, hogy felmérjük és ismertessük a humerus distalis harmadán előforduló ritka csontnyúlvány, a processus supracondyleus incidenciáját egy prospektív vizsgálat során az osztályunkon megfordult betegpopuláció körében, és ösztönözzük a radiológusokat a helyes nómenklatúra használatára.MÓDSZEREK ? 2012. január 1. és december 31. között naponta áttekintettük az osztályunkon készült hagyományos kétirányú könyök- és felkar-röntgenfelvételeket, és megvizsgáltuk, hogy a processus supracondylaris humeri milyen gyakorisággal fordul elő az általunk vizsgált betegpopulációban. A pozitív eseteken képkezelő szoftver (Radiant DICOM Viewer 0.36 evaluation verzió és Jivex 4.4.5. verzió, Visus Technology Transfer GmbH) használatával méréseket végeztünk. A betegek kórtörténetét egy évig követtük.EREDMÉNYEK ? Az 1575 esetből ötnél (0,3%) találtunk processus supracondyleusnak nevezhető csontnyúlványt. A leletekben a kifejezés használata is ritka, csupán egy esetben találkoztunk vele. A nyúlvány minden esetben unilateralis volt, azonban bilateralis meglétük sem zárható ki teljes biztonsággal, mivel az ellenoldalról felvétel csak kis számban készült. Az öt betegből három nő, kettő férfi volt, átlagéletkoruk 58,8 év (49?68 év). A nyúlványok hossza nem haladta meg a 2 cm-t, átlagosan az epicondylus medialistól proximalisan 4-5 cm-re helyezkedtek el, a humerusszal bezárt szögük pedig eltérő nagyságú volt (32,3?86,3?).KÖVETKEZTETÉS ? Tanulmányunk megerősítette, hogy a processus supracondyleus incidenciája alacsony, az általunk vizsgált populációban 0,3%; erre irányuló kezelés egyik betegnél sem történt. A leletezés során a traumatológiai vizsgálatkéréseknél nem jellemző az ortopédiai jelenségek vagy eltérések leírása, igaz, az ilyen eseteknél nem is ez a fő kérdés. Összességében ennek a ritka, de típusosan megjelenő csontnyúlványnak az ismerete nem elhanyagolható, tekintve, hogy kompressziós jellegű panaszt okozhat (processus supracondyleus szindróma), traumás sérülés következtében letörhet, operatív kezelést viszont ritkán igényel. A processus supracondyleus kifejezés megfelelő használata fontos lehet a további ellátás során, segítheti a beküldő szakorvos munkáját, szerepet játszhat a beteg további sorsában.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok esettanulmány processus supracondyleus incidenciája Humerus csontnyúlvány hagyományos röntgenfelvétel kompressziós tünetek
Megjelenés:	Magyar Radiológia Online. - 6 : 4 (2015), p. [1-9]. -
További szerzők:	Simon Ildikó (1987-) (radiográfus (BSc) Székely András (1982-) (radiológus) Bágyi Péter (1964-) (radiológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM080961
035-os BibID:	(cikkazonosító)3
Első szerző:	Veres Gergő (radiográfus, biológus)
Cím:	Diagnosztikai kijelzők, monitorok jellemzői és minőségellenőrzése / Veres Gergő, Dankó Zsolt, Balkay László, Bágyi Péter
Dátum:	2019
ISSN:	2063-9481
Megjegyzések:	Bevezetés: Napjainkban az orvosi képalkotás olyan nagy mennyiségű információt hoz létre, kezel és továbbít, amelyet a hagyományos, nem digitális rendszerekkel lehetetlen lenne kezelni. Azonban a diagnosztikus monitorok rendszeres ellenőrzésére nem fordítanak elegendő figyelmet hazánkban. Ezek a készülékek akár napi 20-22 órát is üzemelhetnek, esetleges minőségi romlásuk befolyásolhatja a leletező radiológus munkáját. Ezért fontos a megjelenítők állapotának rendszeres ellenőrzése. Célkitűzés: A munkánk célja egy olyan minőségbiztosítási program bemutatása, amely figyelembe veszi a nemzetközi ajánlásokat, illetve a megjelenítők folyamatos fejlődését. Módszer: Vizsgálatainkhoz a NEC cég által forgalmazott MDSVSENSOR3 monitorkalibrációra is alkalmas eszközt használtuk. A mérőműszer kiolvasására a PACS Display v5A beta 3c programot alkalmaztuk, majd a mérések az AAPM TG18 vizsgálóábrák betöltésével valósultak meg. Az általunk használt minőségbiztosítási programban kvalitatív és kvantitatív vizsgálati módok egyaránt szerepelnek. Az alkalmazott kvantitatív vizsgálatok a megvilágítás, a fénysűrűség, a kontrasztarány és a megjelenítőhomogenitás meghatározását jelentették. Az elvégzett vizuális ellenőrzések a következők voltak: pixelhibák keresése, képzajosság meghatározása, műtermékek jelenlétének vizsgálata és egy átfogó analízis a TG18QC vizsgálóábra szemrevételezésével. Eredmények: Az egyes vizsgálóábrákhoz tartozó fénysűrűségértékek alapján meghatározható a DICOM 3.14 szabványnak (GSDF) való megfelelés. A vizsgálatok során elfogadhatósági kritériumnak az ACR Technikai Standard 2014-et vettük alapul, amely megkülönbözteti a mammográfiai és a hagyományos radiológiai használatot. A GSDF megfelelőségen kívül a mért fénysűrűségértékekből meghatározható még a kontrasztarány, a maximum és minimum fénysűrűség, valamint a kijelző homogenitása a fénysűrűség függvényében. Ezáltal eldönthető egy adott megjelenítőről, hogy alkalmas-e az adott használatra. Következtetések: A digitális képalkotás hatékony eszközökkel rendelkezik az orvosi képek megtekintésére, leletezésére. Ebben kulcsfontosságú szerepet töltenek be a diagnosztikai kijelzők. Fontos odafigyelnünk az eszközeink használata során a megfelelő minőségellenőrzésre, rendszeres karbantartásra. A munkánkban bemutatott minőségellenőrzési protokollon kívül számos gyártói program áll rendelkezésre, amelyek lényegében ugyanezeket a paramétereket határozzák meg. Egy monitor esetén az általunk bemutatott módszer a kiértékeléssel együtt 25 percet vesz igénybe. Ez az idő havi rendszeresség mellett még elfogadható, figyelembe véve, hogy a mérés segítségével a diagnosztikus munka színvonala javítható, valamint a leletezés során csökkenthetőek lesznek az esetleges hibák és tévedések.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk betekintési szög diagnosztikai kijelzők diagnosztikus képek DICOM felbontás fénysűrűség GSDF képarány képátló képmegjelenítés kijelzők kontrasztarány megjelenítési függvény minőségellenőrzés monitorok műtermékek orvosi képalkotás PACS-rendszer pixelhibák radiológiai munkaállomás szürkeskála TG18
Megjelenés:	Magyar Radiológia Online. - 10 : 2 (2019), p. 1-10. -
További szerzők:	Dankó Zsolt (1991-) (fizikus) Balkay László (1963-) (biofizikus) Bágyi Péter (1964-) (radiológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: