Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM093145
035-os BibID:	(scopus)85119120016 (wos)000708712300004
Első szerző:	Berczi Csaba (urológus, sebész, onkológus)
Cím:	Kisméretű vesedaganatok patológiai és biológiai jellemzőinek elemzése a tumorméret alapján / Berczi Csaba, Bacsó Zsolt, Bidiga László, Nagy Judit, Flaskó Tibor
Dátum:	2021
ISSN:	0030-6002 1788-6120
Megjegyzések:	Bevezetés: A kisméretű vesedaganatok között lényegesen gyakoribbak a benignus elváltozások és a kis malignus tumorok biológiai tulajdonságai is kedvezőbbek, mint a nagyobb daganatoké. Célkitűzés: Szerzők a kisméretű vesetumorok tulajdonságait vizsgálták különböző alcsoportokban. Módszer: 2000.01.01. és 2015.01.01. között 1272 végeztek műtétet vesedaganat miatt. Közülük 492 betegnek volt kisméretű vesetumora. A betegek átlagéletkora 59?12 év volt. A betegeket a tumorméret alapján három csoportba osztották. Az 1. csoportban a daganat mérete ? 4 cm, a 2. csoportban ? 3 cm és a 3. csoportban ? 2 cm volt. Eredmények: Az eltávolított daganat nagysága átlagosan 29?8 mm volt. A szövettan 418 esetben (84%) malignus, míg 78 alkalommal (16%) benignus elváltozást mutatott. A 2 cm-nél kisebb daganatoknál malignitás csak az esetek 73,2%-ában fordult elő. A malignus és a benignus tumorok méretében szignifikáns eltérés volt (p=0,008). Rosszul differenciált daganat - grade 3 és 4 - az esetek 10,8%, 14,4% illetve 20,7%-ában volt jelen, amikor a tumor méret kisebb mint 2 cm, 2,1-3 cm illetve 3,1-4 cm között volt. A vesekarcinómáknál az átlagosan 10 éves utánkövetési idő alatt progresszió az esetek 5,5%-ában fordult elő. Következtetések: A kisméretű vesetumor az összes vesedaganat 39%-t tette ki. Ezek nagyrésze malignus volt és benignus elváltozás az esetek 16 %-ában fordult elő. A malignitás előfordulása a 2 cm-nél kisebb tumoroknál volt a legalacsonyabb. A tumorméret szoros összefüggést mutatott a malignitás gyakoriságával és a daganat differenciáltságával. A kedvező patológiai és biológiai eredmények alapján a 2 cm alatti daganatoknál felmerül annak lehetősége, hogy esetükben az aktív követés vagy minimálisan invazív kezelés alkalmazása kerüljön előtérbe.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Orvosi Hetilap. - 162 : 42 (2021), p. 1693-1697. -
További szerzők:	Bacsó Zsolt (1963-) (biofizikus) Bidiga László (1977-) (patológus) Nagy Judit (orvos) Flaskó Tibor (1960-) (urológus)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat DOI
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM016350
Első szerző:	Bidiga László (patológus)
Cím:	Az új influenzavírus- (H1n1-) fertőzés okozta fatális kimenetelű tüdőgyulladás / Bidiga László, Asztalos László, Fülep Zoltán, Fülesdi Béla, Méhes Gábor
Dátum:	2010
Tárgyszavak:	Orvostudományok Elméleti orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban egyetemen (Magyarországon) készült közlemény
Megjelenés:	Orvosi Hetilap. - 151 : 14 (2010), p. 576-579. -
További szerzők:	Asztalos László (1951-) (sebész) Fülep Zoltán (aneszteziológus) Fülesdi Béla (1961-) (aneszteziológus) Méhes Gábor (1966-) (patológus)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat DOI
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM075633
035-os BibID:	(scopus)85056719121 (wos)000450373500009
Első szerző:	Nemes Balázs Áron (sebész)
Cím:	Antitestmediált rejekció : kihívás a veseátültetett betegek kezelésében / Nemes Balázs, P. Szabó Réka, Bidiga László, Kalmár Nagy Károly, Illésy Lóránt, Szilvási Anikó
Dátum:	2018
ISSN:	0030-6002 1788-6120
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok beszámoló folyóiratcikk veseátültetés rejekció antitest plazmaferezis rituximab
Megjelenés:	Orvosi Hetilap. - 159 : 46 (2018), p. 1911-1927. -
További szerzők:	P. Szabó Réka (1979-) (orvos) Bidiga László (1977-) (patológus) Kalmár Nagy Károly Illésy Lóránt (1991-) (sebész) Szilvási Anikó (1977-) (molekuláris biológus)
Internet cím:	DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM095462
035-os BibID:	(scopus)85109697082 (wos)000668897800003
Első szerző:	P. Szabó Réka (orvos)
Cím:	Az antitestmediált rejekció diagnosztikája és kezelése gyakorlatunkban / P. Szabó Réka, Amna Jousaf Hashmi, Kóti Nikolett, Szilvási Anikó, Bidiga László, Kardos László, Zsom Lajos,Balla József, Nemes Balázs
Dátum:	2021
ISSN:	0030-6002 1788-6120
Megjegyzések:	Bevezetés: Az antitest közvetítette kilökődés a graftvesztés gyakori oka a vesetranszplantáltak körében. Célkitűzés: Célul tűztük ki, hogy ismertetjük a centrumunkban biopsziával igazolt humorális kilökődéssel rendelkező betegeknek a kezelésre (standard kezelés: plazmaferézis, immunglobulin, rituximab) adott válaszát, valamint hogy vizsgáljuk a proteinuria grafttúlélésre kifejtett hatását és azt, hogy ezt a DSA-tól függetlenül teszi-e. Vizsgáltuk az eGFR-, a DSA-MFI-értéknek az antirejekciós terápia hatására bekövetkező változásait is. Módszer: 85 beteg retrospektív analízisét végeztük el. A szövettani elemzésben a Banff-klasszifikációt vettük alapul. A csoportok összehasonlításához kategorikus változók esetén a Fisher-féle egzakt próbát, folyamatos változók esetén a Kruskal?Wallis-próbát használtuk. Eredmények: A biopsziával igazolt humorális rejekciós csoportba (ABMR-csoport) 19, a DSA-pozitív csoportba 14, a DSA-negatív csoportba 52 beteget választottunk be. A DSA-érték az ABMR-csoportban 61,16%-kal csökkent, a DSA-pozitív csoportban 42,86%-kal redukálódott (Fisher-féle egzakt: p = 0,1). Az ABMR-csoportban 9 betegnek a jelentős, 4-nek a nephroticus mértékű proteinuriája csökkenthető volt (az ABMR-csoport 68%-a). A legjobb graft túlélés a legalacsonyabb fehérjeürítésnél adódott. Az antirejekciós terápiát követően készült biopsziákban: a glome rulitis, az interstitialis gyulladás, az arteritis mértéke csökkent az antihumorális kezelés hatására, azonban krónikus elváltozások jelentek meg. Következtetés: Az ABMR-csoportban az antirejekciós terápiát követően a fehérjeürítés monitorizálása javasolt, hiszen becsülhető vele a grafttúlélés Introduction: Antibody-mediated rejection is a common cause of graft loss among kidney transplant recipients. Objective: We aimed to describe the response of patients with biopsy-proven humoral rejection to treatment (standard treatment: plasmapheresis, immunoglobulin, rituximab) in our center. We also analyzed the effect of proteinuria on graft survival and whether this effect is independent of donor-specific antibodies (DSAs). Changes of eGFR and level of DSA following rejection treatment were examined. Method: In this study, laboratory data of 85 patients were analysed. Histological analysis was based on the Banff clas sification. Fisher's exact test was used for statistical analysis, and Kruskal?Wallis test was used to compare patient groups per variable.Results: Data from 85 patients were processed retrospectively. 19 patients were selected for the biopsy-confirmed humoral rejection group (ABMR group), 14 for the DSA-positive group, and 52 for the DSA-negative group. DSA titer decreased by 61.16% in the ABMR group after treatment and by 42.86% in the DSA-positive group (Fisher's exact test: p = 0.1). In the ABMR group, significant nephrotic proteinuria in 4 patients and severe proteinuria in 9 patients were reduced (68% of ABMR group). The patients with the lowest protein excretion had the best graft sur vival. In biopsies performed after antirejection therapy, the extent of glomerulitis, interstitial inflammation, arteritis decreased with antihumoral treatment, but chronic lesions appeared. Conclusion: Following treatment of biopsy-proven ABMR, reduction of proteinuria predicts graft survival and should be monitored as an important factor-predicting prognosis.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk grafttúlélés donorspecifikus antitest antitestmediált rejekció
Megjelenés:	Orvosi Hetilap. - 162 : 26 (2021), p. 1029-1037. -
További szerzők:	Jousaf Hashmi, Amna (1998-) (orovstanhallgató) Kóti Nikolett (1998-) (orvostanhallgató) Szilvási Anikó (1977-) (molekuláris biológus) Bidiga László (1977-) (patológus) Kardos László (1970-) (megelőző orvostan és népegészségtan szakorvos) Zsom Lajos (1968-) (belgyógyász, nefrológus) Balla József (1959-) (belgyógyász, nephrológus) Nemes Balázs Áron (1969-) (sebész)
Internet cím:	DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: