CCL

Összesen 2 találat.
#/oldal:
Részletezés:
Rendezés:

1.

001-es BibID:BIBFORM069944
Első szerző:Győri Zsolt (irodalmár, angol irodalom)
Cím:Diskurzus, hatalom és ellenállás a késő Kádár-kor filmszociográfiáiban [elektronikus dokumentum] / Győri Zsolt ; ford. Ureczky Eszter
Dátum:2013
ISSN:1787-7245
Megjegyzések:John Cunningham Hungarian Cinema: From Coffee House to Multiplex című könyvének néhány évvel ezelőtti megjelenéséig a magyar dokumentumfilm a nemzetközi filmkutatás meglehetősen elhanyagolt területének számított, noha több hazai dokumentumfilmes jelentős külföldi sikereket mondhat magáénak, és népszerűségük a hazai közönség soraiban is jelentős. A magyar film történetében a játékfilm- és dokumentumfilm-gyártás mindig is termékeny kapcsolatban állt egymással, többek között Kovács András, Zolnay Pál, Mészáros Márta, Gaál István, Sára Sándor, András Ferenc, Schiffer Pál, Szomjas György, Dárday István és Bódy Gábor 1970-es és 80-as évekbeli filmjeiben. A hetvenes évek magyar mozijának egyik leginvenciózusabb vonulatát a Budapesti Iskola képezte, amelyet leginkább azzal a dokumentarista megközelítést és játékfilmes eljárásokat ötvöző filmes műfajjal azonosítanak, melyet Graham Petrie számos névvel illet: "áldokumentumfilm", "féldokumentumfilm", "dokumentum-játékfilm", "fikciós dokumentumfilm", sőt, "film-tény regény." [1] (Petrie 1982: 41) Míg a háború utáni filmgyártás első két évtizedét a nyíltan politikus alkotások fémjelzik, a rendszerváltásig tartó időszak kreatív potenciálja főként a dokumentarista/realista technikákkal való kísérletezésből fakadt, amelynek leginkább a Balázs Béla Stúdió adott otthont, mely így a kor fiatal filmeseinek és avantgárd művészeinek alkotóműhelyévé vált. Ez az eltolódás azonban nem veszélyeztette a fősodorbeli művészfilmet, és érintetlenül hagyta az olyan kanonikus rendezők pozícióját, mint Fábri Zoltán, Kovács András, Jancsó Miklós, Bacsó Péter vagy Szabó István; ugyanakkor mégiscsak egyértelműen jelezte az 1960-as évek moziját jellemző társadalmi reformista tendenciák végét, amelyek az intézményes hatalom képviselői és a művészértelmiség közötti progresszív ideológiai és társadalmi vitában gyökereztek. Szintén ebben az időszakban vált egyre jelentősebbé a szociografikus dokumentumfilm, korábban példátlan nyíltsággal érvénytelenítve az ideológia és a művészet Lenin közismert mondásával - "Minden művészet közül számunkra a legfontosabb a film" - megpecsételt szövetségét.
Tárgyszavak:Bölcsészettudományok Irodalom- és kultúratudományok fordítás
diskurzus
hatalom
ellenállás
késő Kádár-kor
filmszociográfia
Megjelenés:Apertúra. - tavasz (2013), p. [27]. -
További szerzők:Ureczky Eszter (1984-) (irodalmár, angol irodalom)
Internet cím:Szerző által megadott URL
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:

2.

001-es BibID:BIBFORM109156
035-os BibID:(WoS)000665845200007 (Scopus)85070455503
Első szerző:Ureczky Eszter (irodalmár, angol irodalom)
Cím:Fluid audio-spatial aesthetics and the communalization of popular music in the multi-clip movie Balaton method / Ureczky, Eszter; Győri, Zsolt
Dátum:2019
ISSN:2040-350X 2040-3518
Megjegyzések:Bálint Szimler and Rév Marcell's film Balaton Method (2016) includes 16 music videos ?featuring contemporary pop and underground-rock bands ? unified by the methodical use of the long take. With sound and image being recorded synchronously and uninterrupted in a single location, Balaton Method defies existing categories of music videos and its novelty is best captured by the label "live music video". While in feature cinema, the long take aesthetics may problematize the relation of time and narrative substance in a direct time-image (Deleuze 1989), adopt an analytical approach to space (Kovács 2008), and allow for the perception of the wondrous (Koepnick Citation2017), the ♭method' of Balaton Method involves the creation and management of cinematic space that serves both as a film set and a recording studio, but more importantly, one that is extremely fluid. We demonstrates how the employed digital technology highlights the fluidity of the mise-en-scéne and allows for increased spectatorial immersion in aural-visual space. In the second part of the article, we claim that, while the music videos in Balaton Method are non-narrative in the strict sense, they evoke Lake Balaton as a nostalgic and transgenerational narrative that foregrounds shared affective experiences and a communal sense of belonging.
Tárgyszavak:Bölcsészettudományok Irodalom- és kultúratudományok idegen nyelvű folyóiratközlemény külföldi lapban
folyóiratcikk
documentary
music video
Hungarian cinema
long take aesthetics
nostalgia
retro
Megjelenés:Studies in Eastern European Cinema. - 10 : 2 (2019), p. 175-192. -
További szerzők:Győri Zsolt (1974-) (irodalmár, angol irodalom)
Internet cím:Szerző által megadott URL
DOI
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Rekordok letöltése1