Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM111894
035-os BibID:	(Scopus)85049233516
Első szerző:	Csecserits Anikó
Cím:	Hazai botanikus kerti tapasztalatok az európai uniós inváziós listán szereplő szárazföldi növényekkel kapcsolatban / Csecserits Anikó, Barabás Sándor, Csabai Judit, Devescovi Katalin, Hanyecz Katalin, Höhn Mária, Kósa Géza, Németh Anikó, Orlóci László, Papp László, Pándi Ildikó, Ruborits Tamás, Sütöriné Diószegi Magdolna, Szitár Katalin, Tihanyi György, ifj. Papp László
Dátum:	2018
ISSN:	0006-8144 2415-9662
Megjegyzések:	A biodiverzitás csökkenéséhez az élőhelyek emberi tevékenység miatti feldarabolódása, átalakulása és eltűnése mellett az inváziós fajok terjedése és az általuk okozott élőhely-átalakulás is jelentősen hozzájárul. Az inváziós fajok elleni védekezés akkor lehet igazán hatékony, ha egy nagyobb régió országai közösen lépnek fel, ezért az Európai Unió közös szabályozást hozott létre 2014-ben. Ennek mellékleteként megjelentették azon fajok listáját, melyek ellen közös fellépés szükséges és lehetséges. A listán szereplő fajok elleni hatékony védekezés érdekében érdemes öszszegyűjteni a helyi, egy-egy országon belül megszerzett tapasztalatokat is. A botanikus kertek már régóta gyűjtik az idegenhonos növényfajokkal kapcsolatos kertészeti és ökológiai tudást. Emiatt célul tűztük ki, hogy kérdőíves megkeresés segítségével felmérjük a jelenlegi EU-s inváziós listán (2017/1263 végrehajtási rendelet) szereplő, hazánkban jelenleg még nem elterjedt szárazföldi növényfajokkal kapcsolatos hazai, botanikus kerti tapasztalatokat. A felmérés eredményei szerint a vizsgált, kilenc szárazföldi növényfaj közül a válaszadó 13 hazai botanikus kertben jelenleg hat faj egyedeit nevelik. A legtöbb helyen, hét kertben a borfa (Baccharis halimifolia) fordul elő, a chilei és brazil óriáslapu (Gunnera manicata és G. tinctoria, egy esetként kezelve) és az erdei csillagfürt (Lupinus polyphyllus) pedig hat kertben található meg. A botanikus kerti tapasztalatok alapján két faj esetében (borfa, erdei csillagfürt) nem lehet teljesen kizárni, hogy képesek lennének hazánk bizonyos területein spontán terjedésre, invázióra. Általában a folyamatos működésű botanikus kertek olyan hosszú távú megfi gyeléseket tudnak végezni sok növényfajon, ami egyébként elég ritka és nehezen kivitelezhető az ökológiai kutatások terén, emiatt a kertek nagyon jelentős kísérleti terepei, teszthelyei az inváziós hajlam vizsgálatának is.
Tárgyszavak:	Természettudományok Biológiai tudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk arborétum Baccharis halimifolia inváziós hajlam kérdőív kockázatelemzés Lupinus polyphyllus
Megjelenés:	Botanikai Közlemények. - 105 : 1 (2018), p. 143-154. -
További szerzők:	Barabás Sándor Csabai Judit (1973-) (biológus, botanikus) Devescovi Katalin Hanyecz Katalin Höhn Mária (1963-) (okleveles biológus) Kósa Géza Németh Anikó Orlóci László Papp László (1958-) (biológus, botanikus) Pándi Ildikó Ruborits Tamás Sütöriné Diószegi Magdolna Szitár Katalin Tihanyi György Papp László (1987-) (ifj.) (Biológus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM123658
035-os BibID:	(Scopus)85196827882
Első szerző:	Kevey Balázs
Cím:	A Nyírség gyöngyvirágos-tölgyesei (Convallario-Quercetum roboris) - fitocönológiai karakter és annak változása 85 év elteltével / Kevey Balázs, Papp László
Dátum:	2024
ISSN:	0006-8144 2415-9662
Megjegyzések:	A tanulmány a Nyírség gyöngyvirágos-tölgyeseinek (Convallario-Quercetum ro- boris) társulási viszonyait mutatja be 50 cönológiai felvétel alapján. A vizsgált állományokat a Duna-Tisza köze és a Mezőföld zárt homoki tölgyeseivel (Polygonato latifolii-Quercetum roboris) hasonlítottuk össze. Társulástani szempontból kitérünk a nyírségi gyöngyvirágos-tölgyesek (Convallario-Quercetum roboris) és tölgy-kőris-szil ligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) elkülönítésére is. Egy további vizsgálatban a nyírségi Convallario-Quercetum roboris erdők mai cönológiai állapotát vetettük össze Soó Rezső 85 évvel ezelőtt ugyanezekben az erdőkben készített felvételeivel. A nyírségi gyöngyvirágos-tölgyesek felső lombkoronaszintje állandó (K: V) fafaja egyedül a Quercus robur, és nagyobb tömeget is ez a faj ér el. Az alsó lombkoronaszint gyengén vagy közepesen fejlett, állandó fafaja nincs, nagyobb mennyiséget az Acer campestre és a Fraxinus angustifolia subsp. danubialis ér el. A cserjeszint borítása 20-80%, általában fajszegény, a gyepszint 45-95% összborítású. Az 50 cönológiai felvételben 17 konstans és 11 szubkonstans faj szerepel. 13 védett fajt találtunk, mindegyikük akcidens (K: I) elem. 18 tájidegen faj fordul elő, ebből 6 faj K: II-IV konstanciájú, 12 akcidens elem. A zárt homoki tölgyesek összehasonlító vizsgálata alapján a vizsgált két erdőtársulás egyértelműen nem választható szét. Közöttük annyi különbséget észleltünk, hogy a Nyírség Convallario-Quercetum erdeiben a Fagetalia fajok valamivel nagyobb szerepet játszanak, mint a Duna-Tisza köze Polygonato latifolii-Quercetum-ában, ahol már a Quercetea jelleg jobban dominál. A fajkészleten alapuló sokváltozós elemzésekben a három tájegység felvételei közül legjobban a mezőföldiek különülnek el, a nyírségi felvételek a Duna-Tisza köziekkel mutatnak nagyobb hasonlóságot. A másik társulástani összehasonlítás szerint a gyöngyvirágos-tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) a tölgy-kőris-szil ligetektől (Fraxino pannonicae-Ulmetum) az választja el, hogy a Fagetalia s. l. és az Alnion incanae s. l. elemek aránya a tölgy-kőris-szil ligetekben mintegy kétszer akkora, mint a gyöngyvirágos-tölgyesekben, a Quercetea pubescentis-petraeae s. l. fajok viszont az utóbbiban mutatnak jóval nagyobb részesedést. Az időbeli összehasonlítás tanúsága szerint a nyírségi Convallario-Quercetum roboris erdők 85 év után sok tekintetben másképp néznek ki. A legfeltűnőbb különbség a fajszámban van: Soó 1943-as felvételeiben 349 fajt találunk, a 2021-ben készítettekben csak 109-et. Az állandósági osztályok közül az eltérés az akcidens (K: I) csoportot érinti legjobban, ez 287-ről 71-re csökkent. A fajok különféle szempontok szerinti csoportosításában a változások úgy írhatók le, hogy csökkent az évelő lágyszárúak, a specialisták, a generalisták és a zavarástűrő fajok aránya, míg a gyomok és az agresszív tájidegen kompetitorok részesedése a többszörösére nőtt. Társulástani csoportok közül a Querco-Fagetea elemek csoportrészesedése és csoporttömege egyaránt növekedett, a Fagetalia fajok csoporttömege csaknem felére csökkent, és minimális lett a Molinio-Arrhenatherea s. l. és a Festuco-Bromea s. l. elemek aránya. A Chenopodio-Scleranthea s. l. fajok mennyisége ugyanakkor megnőtt. A felvételek fajkészlet-alapú sokváltozós elemzésében az időpont szerinti elkülönülés részlegesnek tekinthető. Az 1943-as felvételek összesen 25 védett fajt tartalmaznak, a 2021- esek azonban csak hatot. Vizsgálataink a Nyírség erdei fl órájának elszegényedését jelzik. A nyírségi gyöngyvirágos-tölgyesek területe az utóbbi 50 évben jelentősen csökkent. Élőhelyüket negatívan érinti a területek lecsapolásából adódó szárazodás, a tájidegen fafajok telepítése, valamint a tarvágást követő mélyszántásos erdőfelújítás.
Tárgyszavak:	Természettudományok Biológiai tudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk fitocönológia Magyar Alföld sokváltozós elemzések Natura 2000 terület tájvédelmi körzet természetvédelmi terület
Megjelenés:	Botanikai Közlemények. - 111 : 1 (2024), p. 67-88. -
További szerzők:	Papp László (1958-) (biológus, botanikus)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM111897
035-os BibID:	(Scopus)85021786944
Első szerző:	Kevey Balázs
Cím:	A Nyírség gyertyános-tölgyesei (Convallario-Carpinetum Kevey 2008) = The oak-hornbeam forests of Nyírség, Hungary / Kevey Balázs, Papp László, Lendvai Gábor
Dátum:	2017
ISSN:	0006-8144 2415-9662
Megjegyzések:	Jelen tanulmány Magyarország keleti részén, a Nyírség gyertyános-tölgyeseinek társulási viszonyait mutatja be 50 cönológiai felvétel alapján. Mivel a gyertyános-tölgyes zónán kívül fordulnak elő, a tölgyes zónán belüli megjelenésük extrazonálisnak tekinthető, amely a talajvíz által mérsékelten befolyásolt üde mikroklímának köszönhető. Állományaikban feltűnőek egyes szubmontán elemek, amelyek az Alföldön általában ritkák. Különösen a Fagetalia elemek gyakorisága jellemző: Actaea spicata, Allium ursinum, Anemone ranunculoides, Arum orientale, Asarum europaeum, Athyrium fi lix-femina, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Carpinus betulus, Cerasus avium, Corydalis cava, Corydalis solida, Dryopteris fi lix-mas, Epipactis helleborine agg., Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Majanthemum bifolium, Mercurialis perennis, Milium eff usum, Polygonatum multifl orum, Pulmonaria offi cinalis, Ranunculus cassubicus, Salvia glutinosa, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Stachys sylvatica, Stellaria holostea, Ulmus glabra, Vinca minor stb. E növények főleg a Nyírség keleti részén fordulnak elő, s valószínűleg a hűvösebb, csapadékosabb és kiegyenlítettebb klímájú Bükk I. kor (i.e. 2500-tól i.e. 800-ig) maradványfajai. Az asszociáció nehezen választható el a tölgy-kőris-szil ligeterdőktől (Fraxino pannonicae-Ulmetum). Ennek oka az állományok fragmentációja, izolációja és a helyenkénti eltérő tájhasználat (lecsapolások, erdőgazdálkodás).Th is paper presents the main fi ndings of the phytosociological analyses of oak-hornbeam forests growing in the Nyírség, NE Hungary. Th ese climatically extrazonal forests grow in habitats with moderately moist soil owing to the relatively high groundwater table, which maintains rather mesic conditions. Th ey are particularly rich in Fagetalia elements (Actaea spicata, Allium ursinum, Anemone ranunculoides, Arum orientale, Asarum europaeum, Athyrium fi - lix-femina, Cardamine bulbifera, Carex pilosa, Carpinus betulus, Cerasus avium, Corydalis cava, Corydalis solida, Dryopteris fi lix-mas, Epipactis helleborine agg., Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Isopyrum thalictroides, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Majanthemum bifolium, Mercurialis perennis, Milium eff usum, Polygonatum multifl orum, Pulmonaria offi cinalis, Ranunculus cassubicus, Salvia glutinosa, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Stachys sylvatica, Stellaria holostea, Ulmus glabra, Vinca minor, etc.) typical in the submontane regions of this part of Europe. Th ese species are usually rare in other parts of the Great Hungarian Plain, and occur mostly in the eastern part of the Nyírség. It is possible that they are remnants of the vegetation dominating the region during the Beech phase (2500-800 BC) of the Holocene. Th ese forests are highly similar to the oak-ash-elm forests (Fraxino pannonicae-Ulmetum), which also grow within the region.
Tárgyszavak:	Természettudományok Biológiai tudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk cluster-analízis Magyar Alföld növénycönológia ordináció természetvédelmi terület
Megjelenés:	Botanikai Közlemények. - 104 : 1 (2017), p. 147-164. -
További szerzők:	Papp László (1958-) (biológus, botanikus) Lendvai Gábor
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: