Találati lista | Tudóstér

001-es BibID:	BIBFORM077421
035-os BibID:	(WoS)000451026600009 (Scopus)85052835741
Első szerző:	Halasi Andrea (orvos)
Cím:	Tight control : a new therapeutic strategy in the management of osteoporotic patients / A. Halasi, G. Kincse, J. Varga, J. Kéri, J. Gaál
Dátum:	2018
ISSN:	0937-941X
Megjegyzések:	BMD changes in patients under tight control (monitored at 3-month intervals with adjustment of therapy guided by bone turnover markers) and routine management (controlled once a year) were compared. After 1 year, the femoral neck BMD increased significantly in the tight control compared to the routine management group. INTRODUCTION: We intended to ascertain whether tight control (i.e., follow-up visits and bone turnover markers/BTM/and parathyroid hormone/PTH/monitoring at 3-month intervals) strategy achieves a statistically greater increase in bone mineral density over the observation period than standard follow-up care (i.e., bone densitometry at 1-year intervals, without BTM monitoring). METHODS: We studied involutional osteoporotic patients newly enrolled into chronic care. One hundred and eleven patients underwent tight control, while another 113 received routine treatment (with follow-up visits scheduled at >?1-year intervals). We compared the changes in bone mineral density reflected by the results of bone mineral density (BMD) measurements of the lumbar spine and of the left femoral neck. Statistical analyses were performed with version 22 of the SPSS software package. RESULTS: In the group of patients under tight control, baseline and follow-up median BMD values were 0.842/0.881 g/cm2 at the L1-4 vertebrae and 0.745/0.749 g/cm2 at the femoral neck. In the group under routine care, the corresponding values were 0.903/0.915 g/cm2 and 0.742/0.72 g/cm2, respectively. The relative changes of the bone mineral density of the femoral neck was significantly (p?=?0.041) higher in patients under tight control than in those receiving routine care; however, BMD changes in the lumbar spine were not statistically different. CONCLUSION: Our findings suggest that adopting tight control as a new therapeutic strategy might be justified in the osteoporosis management. In fact, a greater improvement of BMD can be achieved by treatment according to these principles.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Klinikai orvostudományok idegen nyelvű folyóiratközlemény külföldi lapban folyóiratcikk Osteoporosis Strategy Tight control Treatment
Megjelenés:	Osteoporosis International. - 29 : 12 (2018), p. 2677-2683. -
További szerzők:	Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Kéri Judit Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)
Internet cím:	Szerző által megadott URL DOI Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon:

001-es BibID:

BIBFORM077418

Első szerző:

Halasi Andrea (orvos)

Cím:

Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János,

Dátum:

2018

Megjelenés:

Utánközlés / Másodközlés

Megjegyzések:

Célkitűzés: A betegek orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos perzisztenciája irodalmi adatok szerint a terápia második évében nem éri el a 30%-ot. Mindennapi benyomásaink szerint ennél lényegesen magasabb a betegek perzisztenciája. Elsődleges célunk a frissen gondozásba vett és orális biszfoszfonátot kapó betegek perzisztenciájának, másodlagos célunk a biszfoszfonát perzisztencia és a BMD változások összefüggésének, harmadlagos célunk a gyógyszer elhagyások okainak vizsgálata volt. Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai Osztályának adatbázisából 2013. január 1 - 2015. december 31. között frissen gondozásba vett osteoporosisos betegeink közül random módon 146 heti biszfoszfonát szedőt választottunk ki. Adataikat statisztikailag elemeztük, meghatároztuk a gyógyszerek összesített perzisztenciáját, az elhagyások okait és összefüggést kerestünk a perzisztencia hossza és a BMD változások között. Csak azokat a betegeket megtartva, akiknek legalább 2 DEXA vizsgálata volt, és több mint 2 hónapig szedett gyógyszert, 132 beteg adatait elemeztük. Eredmények: A feldolgozott betegek között a nő/férfi arány 122/10 volt. 115 beteg orális alendronát, 17 beteg rizedronát kezelést kezdett. Az adatgyűjtés 2016 november 15-i lezárásáig a 77 beteg fejezte be a gyógyszerszedést a megfigyelési időszak vége előtt, de ezek közül csak 8 az utolsó DEXA-vizsgálata előtt, 69 az utolsó DEXA-vizsgálata után. A gyógyszerszedés leállításának indoka 24 esetben mellékhatás, 21 esetben a kezelőorvos döntése, 2 esetben fogászati beavatkozás és 30 esetben a beteg önkényes döntése alapján történt. A gyógyszerszedés átlagos hossza 24,7 hónap volt. A betegek gyógyszer túlélési görbéinek elemzése során megállapítható volt, hogy az első év végén hirtelen csökkenés lép fel a perzisztenciában, de még mindig az irodalomban ismert arány felett marad. A betegeket felosztva két csoportra aszerint, hogy BMD illetve T-score változásuk a medián feletti vagy az alatti, a gyógyszerek túlélési görbéje szignifikánsan különbözött. A csontsűrűség relatív vagy abszolút változása általános lineáris modell szerint nem függött szignifikánsan sem a kortól, sem attól, hogy a DEXA-k között eltelt idő milyen hányadában szedtek gyógyszert. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az orális, hetente szedendő biszfoszfonátok gyógyszer túlélése a való életben jelentősen különbözik az irodalmi adatoktól, azoknál kedvezőbb. A gyógyszerek elhagyásának okai között kevesebb, mint 40% szerepel az önkényes elhagyás, ennél lényegesen gyakoribb a gyógyszerszedés mellékhatások miatti vagy orvosi tanácsra történő abbahagyása.
Halasi Andrea (1991-) (orvos): Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból

Tárgyszavak:

Orvostudományok Klinikai orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban

Megjelenés:

Osteologiai Közlemények. - 26 : 1-2 (2018), p. 18-21. -

További szerzők:

Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)

Internet cím:

Szerző által megadott URL
Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat

Lásd még:

Utánközlés (1)

Borító:

Saját polcon:

001-es BibID:

BIBFORM072981

Első szerző:

Halasi Andrea (orvos)

Cím:

Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János

Dátum:

2017

Megjegyzések:

Célkitűzés: A betegek orális biszfoszfonátokkal kapcsolatos perzisztenciája irodalmi adatok szerint a terápia második évében nem éri el a 30%-ot. Mindennapi benyomásaink szerint ennél lényegesen magasabb a betegek perzisztenciája. Elsődleges célunk a frissen gondozásba vett és orális biszfoszfonátot kapó betegek perzisztenciájának, másodlagos célunk a biszfoszfonát perzisztencia és a BMD változások összefüggésének, harmadlagos célunk a gyógyszer elhagyások okainak vizsgálata volt.Módszerek: A Kenézy Gyula Kórház Reumatológiai Osztályának adatbázisából 2013. január 1 ? 2015. december 31. között frissen gondozásba vett osteoporosisos betegeink közül random módon 146 heti biszfoszfonát szedőt választottunk ki. Adataikat statisztikailag elemeztük, meghatároztuk a gyógyszerek összesített perzisztenciáját, az elhagyások okait és összefüggést kerestünk a perzisztencia hossza és a BMD változások között. Csak azokat a betegeket megtartva, akiknek legalább 2 DEXA vizsgálata volt, és több mint 2 hónapig szedett gyógyszert, 132 beteg adatait elemeztük.Eredmények: A feldolgozott betegek között a nő/férfi arány 122/10 volt. 115 beteg orális alendronát, 17 beteg rizedronát kezelést kezdett. Az adatgyüjtés 2016 november 15-i lezárásáig a 77 beteg fejezte be a gyógyszerszedést a megfigyelési időszak vége előtt, de ezek közül csak 8 az utolsó DEXA-vizsgálata előtt, 69 az utolsó DEXA- vizsgálata után. A gyógyszerszedés leállításának indoka 24 esetben mellékhatás, 21 esetben a kezelőorvos döntése, 2 esetben fogászati beavatkozás és 30 esetben a beteg önkényes döntése alapján történt. A gyógyszerszedés átlagos hossza 24,7 hónap volt. A betegek gyógyszer túlélési görbéinek elemzése során megállapítható volt, hogy az első év végén hirtelen csökkenés lép fel a perzisztenciában, de még mindig az irodalomban ismert arány felett marad. A betegeket felosztva két csoportra aszerint, hogy BMD illetve T-score változásuk a medián feletti vagy az alatti, a gyógyszerek túlélési görbéje szignifikánsan különbözött. A csontsűrűség relatív vagy abszolút változása általános lineáris modell szerint nem függött szignifikánsan sem a kortól, sem attól, hogy a DEXA-k között eltelt idő milyen hányadában szedtek gyógyszert.Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az orális, hetente szedendő biszfoszfonátok gyógyszer túlélése a való életben jelentősen különbözik az irodalmi adatoktól, azoknál kedvezőbb. A gyógyszerek elhagyásának okai között kevesebb, mint 40% szerepel az önkényes elhagyás, ennél lényegesen gyakoribb a gyógyszerszedés mellékhatások miatti vagy orvosi tanácsra történő abbahagyása.
Halasi Andrea (1991-) (orvos): Orális biszfoszfonátok perzisztenciája - real life adatok egy debreceni centrumból

Tárgyszavak:

Orvostudományok Elméleti orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban

Megjelenés:

Osteologiai Közlemények. - 2017 : 3-4 (2017), p. 1-4. -

További szerzők:

Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)

Internet cím:

Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat

Lásd még:

Egyéb kapcsolat (1)

Borító:

Saját polcon:

001-es BibID:	BIBFORM072980
Első szerző:	Halasi Andrea (orvos)
Cím:	A szoros kontroll, mint új terápiás stratégia az osteoporosisos betegek kezelésében / Csordás Andrea, Kincse Gyöngyvér, Varga József, Gaál János
Dátum:	2017
Megjegyzések:	Bevezetés, előzmények. Az osteoporosis kezelésének alapja a megfelelő kalcium és D3-vitamin bevitel mellett arendszeres fizikai aktivitás és a speciális antiporotikus terápia alkalmazása. A terápia hatékonysága legnagyobbmértékben a betegek gyógyszerszedési fegyelmétől függ, mely eddigi adataink szerint világszerte a legalacsonyabbakközé tartozik. Számos bizonyíték szól amellett, hogy a csontforgalmi markereknek (BTM) időszakosmonitorozása hozzájárulhat a terápiás fegyelem javításáhozCélkitűzés. Célunk annak vizsgálata volt, hogy a szoros kontroll alatt lévő (3 havonta visszarendelt és BTMellenőrzés eredménye alapján monitorozott és kezelt) betegek esetében a követési idő alatt bekövetkezett csontdenzitás növekedés statisztikailag szignifikánsan nagyobb-e mint a rutinszerűen évente csontsűrűség vizsgálatravisszarendelt és BTM monitorozásban nem részesült betegeké.Betegek és módszer. Frissen gondozásba vett involutiós osteoporosisban szenvedő betegek közül 111 szoroskontroll elvei szerint kezelt és 113 egy évnél ritkábban visszarendelt (rutin kezelési csoport) beteg adatait elemeztükés a lumbalis gerincszakaszon, illetve a bal femurnyakon mért AP irányú DEXA vizsgálat eredményei szerinticsontsűrűség alakulását hasonlítottuk össze. Statisztikai analízisre SPSS 22 programcsomagot használtunk.Eredmények. A szoros kontroll betegeinek átlagéletkora 71,18 (10,37) év volt, 8 férfi és 103 nőbeteg vettrészt a vizsgálatban, 76 beteg alendronát, 17 beteg rizedronát, 8 beteg orális, 2 beteg parenterális ibandronát, 8beteg raloxifen kezeléssel kezdett. A rutin ellátás szerint kezeltekátlagéletkora 74,42 (9,28) év volt, a női/férfiarány 102/11 volt, 89 beteg alendronát, 21 beteg rizedronát,3 beteg zolendronát kezelést kapott. Minden betegnapi 1000-3000 NE D3-vitamin és 800-1000 mg kalciumpótlásban részesült. A kiindulási és kontroll L1-4 BMDés femurnyak median értéke a szoros kontroll betegei között 0,842 g/cm2 és 0,881 g/cm2, valamint 0,745 g/cm2 és0,749 g/cm2; a rutin kezelési csoportban 0,903 g/cm2 és 0,915 g/cm2, valamint 0,742 g/cm2 és 0,72 g/cm2 volt. Afemurnyakon mért csontdenzitás növekedése a szoros kontroll alapján kezelt betegekben szignifikánsan nagyobbvolt, mint a rutin kezelési csoport betegeiben (p=0,041), a lumbális gerinc esetén viszont szignifikáns különbségetnem észleltünk.Következtetés. Eredményeink arra mutatnak, hogy a szoros kontrollnak, mint terápiás elvnek az osteoporosiskezelésben is lehet létjogosultsága, hiszen az ezen elvek mentén gondozott betegek esetén jelentősebb csontsűrűségjavulás érhető el.
Tárgyszavak:	Orvostudományok Elméleti orvostudományok magyar nyelvű folyóiratközlemény hazai lapban folyóiratcikk
Megjelenés:	Osteologiai Közlemények. - 2017 : 3-4 (2017), p. 1-6. -
További szerzők:	Kincse Gyöngyvér (1970-) (orvos) Varga József (1955-) (fizikus) Gaál János (1965-) (reumatológus, belgyógyász)
Internet cím:	Intézményi repozitóriumban (DEA) tárolt változat
Borító:
Saját polcon: